A ország számos szigetével egy időpontban a Szinva Tisza Sziget Miskolc is megemlékezett október 22-én az ’56-os szabadságharcról és forradalomról. A miskolci szigetek képviselői a Hősök terén gyűltek össze és az ünnepi beszédek után megkoszorúzták az emlékművet. A szigetünkből Deres Istvánné nyitotta meg a megemlékezést és Béres Gábor megyei koordinátor és kapcsolattartó mondott beszédet. Képviseltették magukat az Avas, a Centrum és az Acélszív Tisza Szigetek is. „Október 22-én Miskolcon az egyetemisták 11 pontban fogalmazták meg követeléseiket, amelyek a szovjet csapatok kivonását, a többpárti választások bevezetését és a szólásszabadság biztosítását követelték. A következő napokban a városban több ezer ember vonult az utcákra, hogy támogassák ezeket a követeléseket.
Október 25-én és 26-án a Búza téren és az Egyetemvárosban zajló tüntetések során a miskolciak megmutatták, hogy nem félnek kiállni az igazságért és a szabadságért. Az összecsapások során számos civil, köztük gyermek is áldozatul esett a rendőr sortűznek, több hatósági személyt pedig meglincseltek. Megalakult a nemzetőrség, amely a rend fenntartására törekedett.
A miskolci diákok közül többen Budapestre is elutaztak, hogy támogassák az ottani harcokat. Bár sokukat visszafordították és néhányukat letartóztatták, ez is mutatja a forradalom iránti elkötelezettségüket és bátorságukat.
November 4-én, amikor a szovjet csapatok megkezdték a forradalom leverését, Miskolcon is folytatódtak a harcok. Az Egyetemvárosban két hallgató vesztette életét, ennek ellenére a város lakói továbbra is kitartottak a szabadság eszméje mellett.
Ma, amikor megemlékezünk ezekről az eseményekről, fontos, hogy ne csak a múlt hőseire gondoljunk, hanem arra is, hogy mit tanulhatunk tőlük. Az 1956-os forradalom azt üzeni nekünk, hogy mindig ki kell állnunk az igazságért, a szabadságért és a demokráciáért, bármilyen nehézségekkel is nézünk szembe.
Emlékezzünk együtt a hősökre, és vigyük tovább az ő szellemiségüket a jövő generációi számára!” „És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?…” (Márai Sándor)
5 Responses
A MOCSKOS POLOSKA NÉLKÜL NEM TUDJÁTOK ELKÉPZELNI AZ ÉLETETEKET.
HOL VOLTATOK 1 ÉVVEL EZELŐTT TI ÁLLATOK?
A PECÉBEN?
Tisza ARAD
Hííí bazzeg, meg vagyunk mentve…
Senki sem olyan konok és veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a zskmányát. /Márai Sándor/
Nincs itt semmi csoda!
Érdemes a magyar múlton merengeni:
1847 – Petőfi – A NÉP NEVÉBEN:
„Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!”
Hát erről szól ma is a politika! Alkotmány? Már az sem! Rendeleti kormányzás, háborús veszély, s ha kell, hadiállapot a hatalom megtartása érdekében.
Ismét Petőfivel: (Fut „Moszkva” felé a gyáva,/Seregével seregünk nyomába’,/Megrémülve fut a „Magyar hadtól”) – átköltés
„Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát….
Csak a szegény szereti hazáját.”