Akkor kettévágja az ajtót a Wakizashijával.” – mesélte könnyeivel küszködve Varga Judit. A nap

„1. A felvételen Magyar többet beszél, mint Varga Judit, ő fogalmaz meg állításokat, igyekszik a történeteket elkezdeni és befejezni a felesége helyett. Mindebből az következik, hogy semmiféle kitárulkozásról nincs szó, Magyar közönséges provokátor, hajszálpontosan olyan súlytalan figura, mint a szekszárdi testületi ülésekre magnóval belopózó Hadházy Ákos.

2. A magyar kormányra nézve azért nincs konzekvenciája a történetnek, mert az állításokat bizonyítani kellene. Hogy Völnernek „súgtak”, vagy hogy mit tett Rogán, egyelőre csak Varga Judit állította – vélhetően mosogatás közben – de ettől még senkinek sem kell lemondania. Bíróság előtt Magyar majd szépen bebizonyítja, hogy valóban így történt, ha pedig nem, akkor mindenki számára kiderül, hogy az egész közönséges rágalom. Varga Juditra nézve egyébként semminek nincs politikai konzekvenciája, hiszen már nem kormánytag, kiszállt a politikából, nincs hivatalban, nem állami alkalmazott. Vagyis: Magyar Péter napok óta lebegtetett szövege, hogy itt majd mindenkinek le kell mondania, ócska blöff. Ha jobban tetszik: közröhej.

3. Magyar Péter a mai hangfelvétellel nagyjából tíz emeletet zuhant. Aki figyelmesen követi a pályafutását, láthatja, hogy tényleg csak sértett férj, bosszúszomjas törtető. Nem politikus, fogalma sincs, mit és kinek akar mondani, nem hirdet semmit, nincs programja, összevissza beszél. Nem üstökös a hazai politikában, hanem ugyanazon a színvonalon mozog, mint a nagy reményekkel induló Márki-Zay és a Momentum. Csakhogy azoknak több hónap kellett a zuhanáshoz, Magyar már néhány hét múlva kidőlt a sorból. Leleplezte önmagát a kamu hangfelvétellel, aminek zéró a jelentősége, mert semmilyen politikai konzekvenciára nem sarkall senkit.

4. Magyar Péter közéleti pályafutása ma reggel kilenc órakor véget ért. Bár ő ezt még nem tudja, és a politikai bulvárban egy ideig felbukkanhat, valójában már nem számít, nincs, nem létezik. Aki tart tőle, igyekezzen magának megfogalmazni, hogy milyen területen, milyen érvekkel, milyen erővel és milyen támogatással tudna bármiféle átütő erővel megjelenni a politikai piacon. Arra is érdemes gondolni, hogy a kormány támogatói mindig veszély esetén zárnak össze, és alighanem most is ez történik majd. Feltéve, ha Magyarnak nincsenek valóban fontos dokumentumai, hanganyagai – ami a mai történet ismeretében finoman szólva is erősen valószínű. Magyar tehát provokatőr és amatőr, és ezt nem szabad elfelejteni akkor sem, amikor a balliberális erők éppen az ellenkezőjét igyekeznek majd bebizonyítani nekünk. Nagyjából nyárra vége ennek a történetnek, mert Magyar soha nem volt döntéshozó, semmiről nem tud semmit. Ahhoz viszont valóban remekül ért, hogy meghittebb családi pillanatokban aljas módon rögzítse a felesége által elmondott pletykákat. Vérbeli feljelentő, az ötvenes évek aljas, mocskos házmestere, aki ablakból figyeli a mozgást a házban, majd hívja az ÁVH-t. Ez az ember ilyen. Pont. Kéretik pontosan így kezelni őt a közéletben: úgy, ahogyan a jellemtelen, hazug, szemét, beteg alakokat szokás. Nem félni kell tőle, hanem a helyére szorítani, hogy ne mocskolja tovább a volt feleségét, önmagát és másokat sem.”