Ja, ja….Da.
„Van egy itt tanuló leningrádi barátom, akit ha megkérnek szülők, vigyáz gyerekekre, amíg azok színházba vagy moziba mennek. Egyszer meghallgattam Andrej barátomat, hogy mond mesét, és elhatároztam, hogy továbbadom. Hallgassák meg akkor:
Na… Sanyika, gyere le szépen a függönyről, nem vagy te karnis, ülj szépen le, da. Te meg köpd ki a Biopont, mer habzik a füled, da.
Volt egyszer egy hol nem van. Volt egyszer egy ott nem volt. 220 volt. Volt. Volt egyszer egy Kolja. Ő nagyon szorgalmasan férj volt, így ment haza fózocs… főzocs… főzőcsközö-kozolni. Hazament, elővette a konzervnyitót, aztán kinyitotta az ajtót, világos. Utána bement az ablakon, mer az vót nyitva addig. Ekkor jött haza felesége libasorba, da, Ludmilla, így hívják felesége. Hazament, és paradicsomos szájával lecsó-kolja Ludmillát, da. Utána egymásnak esznek, da. Kolja nagyon szereti feleségét, és jól kidugja takarót, mint hóvirág, da. Ekkor volt egy nagyon szép esti mese:
Volt egy sűrű, sötét Nagy Ernő. Erdo… Erdő. Erdőben így ott, erdőbe ment Hamufehérje, da, egy jól kitaposott öszvéren, da. Amíg oda nem ért egy nagy fahaznok… fahazra… fahazszor… faazba… valamelyik jó, osszátok be magatoknak, da. Odaért és rögtön bekop-kop-kopejka az nem vót nála. Benyitott, belépett, majd befizette a tagdíjat, da. Almáspitécske… nem… Csipkejózsika nem vót ott egyedül, ott volt korán reggel a vadász az erdő szélen, és lesen vót, szabadrúgást megadták neki, da. Ott volt a vadász korán reggel a fűben, és kukkolt… guggolt, da. De nem sikerült neki. Azé nem sikerült, mer vót ez a kanizsai bútorbetegsége, ez a székrepedése volt a vadásznak, da. Ott állt a vadász, a hátán egy távcsöves, csőre töltött Pistával. Volt a vadásznak ez a távcsöves Puskin, da. Ahogy Puskin mondta, minden az Anyegin múlik, erre vigyázni kell….”