A családi legendárium szerint filoszemita Sulyok László pártirodát és „zsidóbútorokat” is igényelt az elhurcoltak vagyonából

Sulyok Tamás köztársasági elnök édesapja, dr. Sulyok László 1944-ben, alig pár nappal azután, hogy Székesfehérvár zsidó származású lakosait összegyűjtötték és elhurcolták, kérelemmel fordult a város polgármesteréhez, és a Magyar Nemzeti Szocialista Párt szervezete nevében (amelynek megyei vezetője volt) az elhurcolt zsidók vagyonából értékes ingatlant, majd berendezési tárgyakat igényelt. Erről a Hócipő szatirikus kéthetilap online kiadása Gergely Anna székesfehérvári történész kutatásai nyomán közölt dokumentumokat.

Sulyok Tamás tavaly nyáron egy interjújában még azt állította az édesapjáról, hogy 1945 után egy kommunista pártitkár személyes bosszúja miatt ítélték halálra, és évekig bujkálnia kellett. Ezután Karsai László történész nyilvánosságra hozott egy toborzó cikket a Fehérvári Napló 1944. június 17-ei számából, amely a Magyar Nemzeti Szocialista Párt városi zászlóbontásáról számol be, szerzője pedig dr. Sulyok László, a párt „megyevezetője”, aki „zsidő vértől mentes” polgárok csatlakozását várja. (A szélsőjobboldali párt társelnöke Baky László, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, a magyarországi holokauszt, a deportálások egyik legfőbb felelőse volt.)

A háború után Sulyok László ellen kétszer indult nyomozás a cikk miatt, de tanúk azt vallották, hogy azt nem ő írta, ezért lezárták az eljárásokat. Karsai cikkére reagálva Sulyok Tamás azt nyilatkozta a Mandinernek, hogy „…a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném… Édesapám egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt, elképzelhetetlennek tartom, hogy ő írta azt a cikket.”

Ezután kerültek elő dokumentumok arról, hogy Sulyok Lászlót 1944 júniusában, a fehérvári zsidóság elhurcolása idején, a kamarai jegyzékből zsidó származása miatt frissen törölt dr. Lőwy Endre ügyvéd irodájába nevezték ki „irodagondnoknak”, tehát ő kapta meg a haláltáborba került Lőwy praxisát. A korszakkal foglalkozó történészek szerint az irodagondnokságot igényelni kellett.

A Hócipő most olyan dokumentumokat talált, amelyek szerint Sulyok László és társai az elhurcolt zsidók vagyonából is igényeltek a pártszervezet számára. Az egyik beadvány szövege:

„Polgármester Ur! Alulírottak, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében kérjük, méltóztassék párthelyiség céljára megfelelő lakást kiutalni. Kérjük a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca. 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) pártunk részére átengedni. Székesfehérvár, 1944. évi junius hó 9-n.”

Majd egy második bedványban, ugyanazon a napon, tehát 1944. június 9-én a „párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidóbútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” is igényeltek.

Egyébként mindkét igényt jogosnak ítélte a polgármester, a pártszervezet ingatlant és bútorokat is kapott.

Székesfehérvár zsidó lakosságát 1944 június 5. és 10. között gyűjtötték össze, majd hurcolták el, előbb egy környékbeli téglagyárba, majd német haláltáborokba.