Az e-bringázásban pszichésen nagyon megnyugtató az az érzés, hogy az ember nem rohan annyira, amennyire rohanhatna, ha más járművet választott volna. Márpedig aki Rohanó Világunkban nem rohan, az kapásból bölcsebbnek érzi magát a rohanóknál. Mivel robogóról ültem át, kezdetben kicsit azért idegesítő volt, hogy a szokásos úti céljaimat 5-8 perccel hosszabb idő alatt érem el. (Ha autóról ülök át, akkor pont hogy ünnepeltem volna az 5-8-25 perccel rövidebb menetidőket.) De a bugot elég hamar sikerült feature-ré alakítani magamban: az agyam gyorsan átállt az új időszámításra, onnantól kezdve elkezdtem veszettül élvezni, hogy szabad akaratomból kicsit ráérősebben haladok, és sokkal többet látok a körülöttem lévő világból. Egy sztoikus római derűs lenézésével figyeltem az ideges darázsként berregő robogósokat és az értelmetlen sávváltásokkal kísérletező autósokat. Úgy éreztem magam, mint aki gyalog zarándokol el Rómába.