Volt olyan eszelős, aki 20 emeletest akart a Pátria helyére. A nap
Lehet álmodozni. De ez egy ilyen hely. Normalitás? Ugyan! Eltűnt, elveszett. Miskolc már Trianon után szereptévesztésbe kényszerült, mikor Kassa helyett az akkor nem túl nagy kereskedő városnak regionális központ szerep jutott. A vas és acél országa borzalmas ipari nagyvárossá is duzzasztotta, s az igazi építészeti rombolás a Kádár korszakban következett be, mikor a panel gigantomániája minden letarolt, mellesleg az itteniek támogatásával, mondván, kell a népnek az ingyen lakás: a korábbi polgári létforma egyik letéteményesén, az Avason ( igazi rémálom), a belvárosban, a szent péteri kapuban, a győri kapuban, Diósgyőrben, mindenütt. Valamennyire megmaradt a főutca, illetve 30 éve rohad, és hát minden temető mellett egy lakótelep terül el, úgy, hogy temetőket vágtak ketté. A városépítőknek, szépítőknek szaros karóval nem lehetett elérni az orrát, azt mondták, milyen szép a tíz emeletes panel ablaksora az estében, mintha szentjánosbogarak rajzanának. Volt olyan eszelős, aki 20 emeletest akart a Pátria helyére. Arról volt szó, kimegy a buszpályaudvar a MÁV állomáshoz. Van ott egy félszárnyú Y-híd, de minek. A körforgalom, a tapolcai betonszauruszok, a vár, a lovagi tornák tere, így, minek? Hagyjuk. Illetve ne hagyjuk. Igen, először a belvárost kell rendbe tenni, a közbiztonságot, a normális közlekedést. De ott az a nyomorult Búza téri piac is, egy lejáratot képtelenek rendbe tenni. Újranőttek a szegénynegyedek. Ócska seftesek, politikusi-építői pályázati összefonódás, csak legyen lenyúlható meló, hogy azután az kell-e, jó-e városnak, fenntartható-e,stb, stb, kit érdekel. S mindez mára szinte kezelhetetlen…