Szívemnek kedves levelet kaptam az ünnepek előtt, a 14 éves Barabás Attila és édesanyja, Judit írták. A család Szegeden él, de egy nyereményútnak köszönhetően valamikor ősszel Miskolcra látogattak, és annyira beleszerettek városunkba, hogy elhatározták, ideköltöznek. Azóta már kinézték a házukat Perecesen, és hamarosan miskolci lakosként köszönthetjük őket.
Az ünnepek alatt is többször jöttek Miskolcra, ahogy az édesanya fogalmazott, már hazajárnak ide. Az egyik ilyen látogatás után született meg a levél, amit nekem írtak. Lelkendeztek városunkról, a kilátóról, az ünnepi fénnyel díszített kukásautóról, az adventi villamosról. És akkor már úgy fogalmaztak: „Szeretjük Miskolcot!”.
Tréfásan még azt is megköszönték nekem, hogy az ünnepi fényben úszó kilátó mellé helyeztettem a Holdat, mert így jobban mutatott a fotókon. Hát mit ne mondjak, nehéz volt, de megérte.
Levelüket olvasva szerettem volna találkozni a fiatalemberrel és az édesanyjával, így hétfőre meghívtam őket a Városházára. Budapestről érkeztek, és boldogan mesélték, nagy a készülődés, és alig várják, hogy Miskolcon élhessenek.
Ajándékcsomaggal is megleptem Attilát, hogy amíg nem tudnak költözni, addig is szeretett városunkra emlékeztessék a miskolci ajándéktárgyak.
Remélem, mielőbb sikerül a költözés, és mielőbb miskolci polgárok lesznek.
Mi szeretettel várjuk őket!
4 Responses
Hazudj még te patkány! Nem sül le a pofádról a bőr???????
Pali a budi hogy nem szakad rád!
Az se akar rászakadni, mert az is undorodik Verestől
Ön esetleg kedveli a kormánypártot?