Nincs igazán roma stand-up komikus. Bödőccsel az élen a politikai stand-up már nálunk is jelen van, de …

A stand-up comedy angolszász hagyományokra épülő 20. század közepi találmány, amely az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a vaudeville (kabaré, revű) és a music hall (mulató) hagyományaiból nőtte ki magát, aminek ritmusát nem könnyű az angolon kívül más nyelven is megragadni.

Fotó: Bödőcs Miskolcon

Arra, hogy Magyarországon miért nincs igazán etnikai humor, arra több magyarázat is lehetséges. Sok európai országban a komédia évekig bohóckodást vagy szkeccset jelentett, azaz jelmezbe öltözött és karaktert alakított színházi vagy televíziós szereplést – írta pár éve a Guardian a Nagy-Britanniában működő kelet-európai stand-up comedy helyzetéről. Sok új, fiatal standuposnak nemcsak azt kell megtanulnia, hogyan sajátítsa el az előadásmódját, hanem szinte meg kell tanítania a helyi közönségnek, hogy mi is az a stand-up. „A stand-up komikusok első generációja csak 2006-ban indult el Magyarországon – nyilatkozta Nagy Kitti humorista a Guardiannek. – Nálunk a rádiós humornak van hagyománya. A hetvenes években Hofi Géza szkeccskomikus volt a komédia királya. De még mindig előfordul, hogy a közönség egyszerűen nem érti az amerikai vagy angol stand-up stílust. A szexről való viccelődés például még mindig nagyon problémás. Nem veszik jó néven, hacsak nem tudod igazán briliánsan előadni.”

És bár Bödőcs Tiborral az élen a politikai stand-up már jelen van a hazai színpadokon, etnikai humor alig létezik, és ami van, az is nagyon óvatos és kicsit sem szemtelen. Sokat elárul a magyarországi romák emancipációjáról és a többségi társadalom hozzáállásáról, hogy nincs igazán olyan roma stand-up komikus, aki a két világ határáról mindenkihez szólni tudna.

Ha a stand-up jelenetek túlságosan politikailag korrektek vagy tényleg rasszisták, akkor nem lesznek viccesek

„Dave Chapelle (amerikai fekete stand-up humorista) úgy vált a világ egyik legismertebb komikusává, hogy egész karrierje alatt fittyet hányt a politikai korrektségre, és folyamatosan mindenből, nemből, rasszból és szexuális identitásból is viccet csinált. »Eszembe jutott egy filmötlet. Hülyén hangzik, de ezt hallgassátok! Kiderül, hogy a földönkívüliek eredetileg a Földről származnak. Egy ősi civilizáció, ami elérte a csillagközi utazást, és több ezer éve elhagyta a Földet. Másik bolygóra mentek, de nagyon rémesen ment ott a soruk, ezért visszajönnek és úgy döntenek, hogy maguknak akarják a Földet. Egész jó ötlet, ugye? Űrzsidók lesz a címe.« Az utolsó fejezet című stand-up est első tíz percében járunk, amikor Dave Chapelle elsüti ezt a viccet, majd a szórványos taps és felháborodás hallatára hozzáteszi: »Ennél rosszabb is lesz, nyugi!« Részben igaza van: ekkor már túl vagyunk egy koronavírusos viccen, és azon a poénon is, hogy gyerekkorában molesztálta egy pap – de nem kell aggódni érte, mert tetszett neki. (…) Mindezek azonban csak bevezetőül szolgálnak, mert a lényeg csak ezután következik: Dave Chapelle az őt ért kritikákra reagálva újra célba veszi a MeeToo, a TimesUp és az LMBTQ+-mozgalmakat. Ezzel pedig akkora botrányt okozott, amelyet karrierje során talán még soha” – írta a Magyar Narancs egy 2021-es cikkében.

linkForrás

És valóban jó kérdés, hogy hol van a határ. Hol illeszkedik a cancel culture (eltörlés kultúrája) a cikk elején már említett jóindulatú sértésekhez? „A jóindulatú sértés szélső végein látszik, hogy az eltörlés kultúrája felütötte a fejét” ─ olvasható Craig Harper pszichológusnak a Cancel culture megöli a stand-up comedyt című írásában. Ha egy viccet sértőnek érzékelnek az emberek, az valószínűleg negatív érzelmek egész sorát, erkölcsi felháborodást és dühöt fog kiváltani. Ha a stand-up comedyt ideológiai szemüvegen keresztül nézzük, olyan vicceket is sértőnek fogunk találni, amikbe a készítők szándékai szerint szorult jóindulat. Márpedig, ha a stand-up jelenetek túlságosan jóindulatúvá válnak, az a veszély fenyegeti őket, hogy nem marad bennük semmi vicces. Mert végső soron a stand-up arról szól, hogy mondjunk ki bármit és sokkoljuk egymást. És aki feláll a színpadra, az minden komoly témából viccet fog csinálni. A humoristának nem az a legfőbb célja, hogy beszámoljon a bevándorló életmódról, hanem hogy megnevettessen. Viszont ha a komikus mindehhez nem elég autentikus, vagy tényleg rasszista, akkor az már úgysem lesz vicces.

A cikk megírásában közreműködött Háberman Dávid.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: