Napi Gáti. Mondja, kedves Veres Úr, maga, a holdingosok, a minaposok nem a város pénzéből vannak finanszírozva?

tájékoztatás az átlátszatlan holdingról

Veres Úr!

Sajnálattal tájékoztatom arról, hogy milyen a sleppje, azaz hogy milyen emberek kapnak fizetést a város kasszájából.

Történt ugyanis, hogy valaki hibázott, ami maguknál egyáltalán nem szokatlan. Nem is egyszer, hanem sorozatban, de maguknál ez is természetes. Egy bő hónapja nem kézbesítik ugyanis a Minapot, holott a város elkölt egy csomó pénzt, hogy teletömjék zöldségekkel, kinyomtassák, és eljuttassák a lakossághoz.

Persze ez még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis maguk rejtőzködő életmódot folytatnak, a maguk nyitott városháza protokollja plágium Joseph Heller Őrnagy őrnagyától (A 22-es csapdája), aki soha nem fogad senkit, amikor bent van az irodájában, csak akkor, amikor már elment.

Jó ideje próbáljuk ugyanis jelezni a problémát „illetékes elvtársnak”, de a Minap impresszumában megadott telefont soha nem veszi fel senki. Gondolom, amikor bent van „illetékes elvtárs”, akkor nem fogad hívásokat, amikor meg nincs bent, akkor nincs olyan, aki felvenné a telefont.

Maga ilyenekről nyilván nem tud, hisz minden bizonnyal magának haptákba állnak, ezért vagyok kénytelen tájékoztatni.

Maguknál sokkal dörzsöltebbek is próbálkoztak már hasonló trükkökkel, és a panaszt bejelentől zöme le is pattintható ilyen primitív módszerekkel, de én nem adom fel egykönnyen.

Megnéztem, ki az ügyvezető, nos egy Dukai Zoltán nevezetű személy, akinek „természetesen” nincs megadva az elérhetősége. Sebaj, tudjuk, hogy megkerülhetetlen ember, elévülhetetlen érdemei vannak a holdingnál, nosza nézzük a holding weblapját.

Ott természetesen fel van sorolva a fél város, az összes hűbéres, és láss csodát, mindenkinek meg van adva a telefonszáma. Azonban tudjuk, hogy nincsen öröm üröm nélkül, csalódottan tapasztalhatjuk, hogy ugyanaz a szám szerepel minden egyes névnél. Nehogy sajnálkozni kezdjünk, hogy ennyi nagy embert összezsúfoltak egyetlen kis szobába, és egymás kezéből kapkodják ki az egyetlen telefont, mert ez nem igaz, ugyanis a lista egy maguktól már megszokott óriási sumákolás. Megtévesztés, mintha mindenkinek lenne telefonszáma, ahelyett, hogy férfiasan beismernék, hogy ez egy szem központi szám, ahol egy recepciós fogadja a hívásokat. Illetve helyesbítek, nem recepciós, hanem ügyfélelhárító. Ugyanis a nagy embereket nem kapcsolhatja, és naná hogy természetesen a titkos számaikat is tilos kiadnia, amelyek mögé elbujdokolnak a lakosság elől.

Mondja, kedves Veres Úr, maga, a holdingosok, a minaposok nem a város pénzéből vannak finanszírozva? Mondja kedves Veres úr, maguk afféle istenségeknek képzelik magukat, akik az Olümposz tetején majszolják a pogácsát, a plebs meg tárgyaljon a recepciósokkal, portásokkal, takarítókkal, nehogy már valaki megzavarja öntelt nyugalmukat?

Na és ha ekkora hatalma van a portásoknak, takarítóknak, recepciósoknak akkor miért nem ilyeneket delegálnak a kuratóriumokba, felügyelő bizottságokba? Hiszen a rejtőzködő „nagy emberek” helyett ők oldják meg a problémákat. Pontosabban megoldás helyett elvégzik a kellemetlen feladatot, az ügyfelek elhárítását.

Fentiek miatt alapos okom van feltételezni, hogy ez a levél sem jut el magához, hanem valaki a sleppből ír valami mimózás, sértődött hangvételű maszlagot, amit maga „természetesen” olvasatlanul aláír, és minden marad a régiben. Nem csak a fent leírtak miatt, hanem számtalan más ügyben tapasztalt totális eredménytelensége miatt is, mert eddig még a legegyszerűbb ügyeket sem volt képes megoldani. Talán maradni kellene az elsőfokú egyenleteknél. Hátha sikeresebb lenne.

Üdvözlettel, Dr. Gáti Attila