1952
A bárónő börtöne
Miskolc, december 30.
Dudujka Pál cikke
Vajh, milyen lehet a bárónő börtöne? – tehetnénk fel a kérdést báró Madarassy-Beck Zsuzsannának. Az egykor ünnepelt írónőt tavaly Budapestről kitelepítették a Borsod megyei Egerlövőbe, majd néhány hónapja letartóztatták és államellenes izgatás vádjával bebörtönözték.
Báró Madarassy-Beck Zsuzsanna a Horthy-korszak egyik elismert író-költőnője volt, aki még néhány éve is elismert műfordítóként tevékenykedett. Mára nem több egy kisemmizett rabnál. Az 1901-ben született asszony egy zsidó származású bankár, Madarassy-Beck Nándor leánya. Apja 1906-ban kapott bárói címet a közgazdaság terén kifejtett munkássága elismeréséül, így Zsuzsanna nem csak családja gazdagsága, de előkelő címe miatt is könnyed életet élt, élhetett volna.
Zsuzsanna alig tizenhét éves volt, mikor megjelentek első versei, amelyeket további költemények, egy regény, elbeszélések és műfordítások sora követett. Ő fordította például magyarra Mary Jane Ward Kígyóverem című regényét. Magánélete kevésbé alakult szerencsésen. 1919-ben Vamoscher Ervin bajai földbirtokoshoz ment feleségül, ura azonban nem sokkal később válópert adott be. Zsuzsanna előbb öngyilkossági kísérletet követett el, revolverrel mellbe lőtte magát, majd bigámiával vádolta meg mohamedánná váló férjét, aki még a válási végzés jogerőre emelkedése előtt külföldön új arát vett nőül. A bárónő ezután csak írt és kártyázott, előkelő külföldi hotelekben töltötte idejét, s szép kis summát érő írásai dacára csakhamar huszonötmilliós kártya- és harmincmillió koronás váltóadósságot halmozott fel, amiért a családi vagyont féltő atyja 1926-ban rövid időre gyámság alá helyeztette. Írói pályája ezután is ívelt, 1936-ban Török Sophie, Várnai Zseni, Móricz Virág és mások társaságában alapítója volt a Kaffka Margit Társaságnak.
Sorsában 1944-ben következett be az első törés. Zsidó származása miatt gettóba került, bár azon szerencsések közé tartozott, akik a vészkorszakot túlélték. Fővárosi lakását azonban a háború alatt többször kifosztották, s utána évekig még a függönyöket sem tudta pótolni. A már negyvenes éveiben járó asszony – vélhetően nem függetlenül Faludy György és Radnóti Miklósné barátságától – az Írószövetség megbízásából írt és fordított, s a Bristol Szállodában lakott huszonkét macskájával, ahol szép számú udvarlóját fogadta. Elsősorban angol férfiakkal kacérkodott, s az ő kapcsolataik révén gyakorta megfordult az angol követségen is, ahol filmelőadásokat tekintett meg. A napról napra erősödő diktatúra éveiben a bárónő a politikai rendőrség szemében egyre gyanúsabbá vált, s ez nem maradhatott következmények nélkül. 1949-ben államosították Szabadság hegyi kis birtokát, így a bárónő egy egyszobás lakásba kényszerült, ahol francia és angol nyelvtudását hasznosítva nyelvórákból tartotta fenn magát. Változatlanul bejárt azonban az angol követségre – amelynek fordításokat is elvégzett – és bár kémtevékenységgel nem lehetett megvádolni, „futni” sem „hagyhatták”, így 1951-ben kitelepítették egy kis Borsod megyei faluba, Egerlövőbe.
Az ezerötszáz lelket számláló faluban sosem látott szegényes körülmények közé került a fényűzéshez szokott bárónő, megpróbáltatásai azonban csak ezután következtek igazán. Néhány hónapja behívatták az egerlövői tanácsházára, ahol békekölcsön vásárlására szólították fel. A már teljesen nincstelen írónő ennek persze nem tudott eleget tenni, s pechjére még vissza is szólt: közölte, hogy nyugdíjat nem kap, vagyonát pedig épp úgy elkobozta az állam, mint 1944-ben a nyilasok! A kommunistákat a nyilasokhoz hasonlítani azonban nem volt szerencsés. Minthogy a faluban példastatuálással kívánták ösztönözni a népet a békekölcsön jegyzésére, a bárónő sorsa ismét tragikus fordulatot vett. 1952. szeptember 26-án letartóztatták és államellenes izgatás vádjával bíróság elé állították, amely egy év börtönre ítélte.
Báró Madarassy-Beck Zsuzsanna azóta már nem csupán a nincstelenek, de a politikai rabok sorsában is osztozik. Az egykor nagy gazdagságban élő bárónő előbb egy falusi kunyhóban, majd a börtön mélyén találta magát és reménye sincs arra, hogy nyomorúságos helyzete valaha enyhülne. Hogy milyen lehet a börtöne? Mint bármelyik másik: egy kicsi, koszos, sötét, nyirkos zúg, ahol a lelket ápoló sorstársak együttérző pillantásai mellett jó eséllyel egy besúgó is figyel.
Az utaztató megjegyzése:
Az írónő 1953-ban szabadult, majd visszatért Budapestre, ahol 56 éves korában, 1957. augusztus 30-án hunyt el.