Miért vesz uránt az USA az oroszoktól?

Az orosz állami tulajdonban lévő Roszatom kulcsszerepet játszik a nukleáris üzemanyag és berendezések globális ellátásában.

Az Európai Unió több tagállama, köztük Magyarország, Bulgária, Csehország, Szlovákia és Finnország is erősen függ az orosz nukleáris üzemanyagtól – bár tavaly óta Magyarországon és Szlovákián kívül valamennyi ország kötött szerződést szovjet/orosz reaktoraik amerikai vagy más fűtőanyaggal történő működtetésére is. Noha a diverzifikálás szándéka egyértelmű – amellyel egyedül az új reaktorokra is szerződő magyar kormány megy szembe –, mindez keveset változtat azon, hogy az Európai Unió egésze jelentősen kiszolgáltatott az orosz nukleáris fűtőanyagnak, különösen a dúsított urán kiváltása okozna problémát. Sőt, az Egyesült Államok ez utóbbi szempontból még az EU-nál is nehezebb helyzetben van.

Ez már csak azért is így van, mert a Roszatomhoz köthető a globális urándúsító kapacitások 46 százaléka, ezzel az orosz vállalat a világ legnagyobb nukleáris fűtőanyag-exportőre. Ezen belül az EU-s atomerőművek számára végzett urándúsítás 22,35 százalékát végezte tavaly, még úgy is, hogy 2022-ben az egy évvel korábbihoz képest 20 százalékkal visszaesett az európai szállításai mennyisége, miközben az európai Oranoé 10 százalékkal emelkedett – derül ki az ESA október 13-án kiadott éves riportjából. Hozzá kell azonban tenni, hogy az Orano is nagyjából 20 százalékban orosz tulajdonban lévő bányákból (amelyekből több Kazahsztánban található) származó nyersuránt használ fel a dúsításhoz. A kapcsolatok fordított irányban is szorosak, hiszen számos európai vállalat szállít nélkülözhetetlen alkatrészeket a Roszatom épülő reaktoraihoz, például a francia Arabelle szállítja a turbinákat.

Bár az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij erősen lobbizik azért, hogy az EU sújtsa szankciókkal a Roszatomot, mivel a cég szorosan kapcsolódik Oroszország katonai apparátusához, és átvette a Zaporizsiai atomerőmű irányítását Ukrajnában, a fentiek fényében azonban érthető, hogy miért nehéz az ilyen felszólításoknak eleget tenni.

A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy nemcsak az EU, de eddig még az Egyesült Államok sem léptetett életbe nukleáris energetikai szankciókat az oroszok ellen, noha már 2022 márciusban voltak erre irányuló tervek. Ezek azonban hamar elvéreztek, miután az Egyesült Államok – a Szovjetúnió felbomlása óta – sokkal jobban függ az orosz urántól – főként a dúsított urántól –, mint hinnénk. 2021-ben a nyersurán mintegy 14 százalékát és a dúsított urán 28 százalékát Oroszországból importálta, míg az Európai Unió esetében az import és a dúsítási szolgáltatások 20, illetve 26 százalékát tették ki abban az évben. Ez utóbbi pedig számottevően azóta sem változott.

Az Egyesült Államokban használt dúsított urán tehát nagyjából egyharmadát Oroszországból, a világ legolcsóbb termelőjétől importálják, míg a többit Európából vásárolják. A felhasznált dúsított urán legkisebb hányadát az Egyesült Államokban működő brit-holland-német konzorcium állítja elő, mivel mára egyetlen amerikai tulajdonú vállalat sem dúsít uránt.

Ennek eredménye, hogy ma az amerikai vállalatok évente mintegy 1 milliárd dollárt fizetnek a Roszatomnak és leányvállalatainak, ami az egyik legjelentősebb megmaradt pénzáramlás az Egyesült Államokból Oroszországba, és valóban folytatódik annak ellenére, hogy az Egyesült Államok szövetségesei komoly erőfeszítéseket tesznek a Moszkvával való gazdasági kapcsolatok megszakítására. Sőt, az Egyesült Államok várhatóan növekvő mértékben fog a nukleáris energiára támaszkodni, mivel az ország célja a fosszilis tüzelőanyag-függőség csökkentése.

Washington számára további jelentős probléma, hogy a jövő reaktorainak gondolt, Amerikában prioritásként kezelt kis moduláris atomreaktorok fűtőanyagát egyelőre kizárólag Oroszország tudja előállítani. Bár az Egyesült Államok az ukrajnai háború kitörése óta stratégiai célként kezeli, hogy minél gyorsabban függetlenítse magát az orosz nukleáris technológiától és fűtőanyagoktól, ez a folyamat azonban bizonyosan sok évig eltart majd és egyelőre az sem látszik, hogy ezt pontosan hogyan kívánja elérni az ország. A helyzet bonyolultságát jól mutatja az is, hogy például a Bill Gates alapította TerraPowernek legalább két évvel el kellett halasztania az Egyesült Államok első új generációs atomerőművének megnyitását, mert vállalta, hogy nem használ orosz dúsított uránt.

Noha a Roszatom urándúsítási szolgáltatásai nemzetközileg vezető szerepbe helyezik, mégsem ez a legnagyobb üzlet számára, hanem az atomerőmű-építések. A Roszatom összesen 33 nukleáris reaktor építési projektet hajt végre külföldön és hármat Oroszországban. A vállalat folyamatban lévő külföldi projektjei Magyarország mellett Bangladesben, Kínában, Egyiptomban, Indiában és Törökországban zajlanak. Az kétségtelen, hogy EU-n belül azonban mára egyedül a magyar kormány szerződik új reaktorra a Roszatommal.