RUNNERSWORLD.HU Az öregedés nem lassítja olyan gyorsan a futótempót, mint amennyire eddig gondolták
Ha elég régóta futsz, egy idő után magad is érzékelheted, hogy hiába a sok edzésmunka, esik a teljesítmény. A másodpercek, aztán a percek egyre inkább kúsznak fel az óra számlapjára és ez bizony frusztráló.

„Pedig a futók egy része folyamatosan szeretne egyéni csúcsokat döntögetni” – mondta Ray Fair, a Yale Egyetem közgazdásza, aki futók célidejének visszafejlődését elemzi 1994 óta. „Elcsüggednek és pesszimisták válnak a lassulástól. De a valóság az, hogy magasabb szinten versenyezhetnek, mint fiatalabb korukban.”

2018-ban Fair és munkatársa, Edward H. Kaplan tanulmányt tett közzé az öregedés futók versenyeredményeire gyakorolt ​​hatásáról, azzal a céllal, hogy megfigyeljék a pontos csökkenési ütemet a célidők között. A tanulmány 200 férfi futó 5 km-es, 10 km-es, félmaratoni és maratoni eredményeit vizsgálta. A vizsgált futók 40 és 95 év közöttiek voltak, és világrekordokat döntöttek saját korosztályukban különböző távokon.

A futók összes világrekord-idejét eseményekre bontva rögzítették egy grafikonban. Jól látható lejtést mutattak az eredmények az idő múlásával. DE a futók 40 éves korukig nem kezdtek jelentősen lassulni. Amikor pedig lassulni kezdtek, az egyes versenyeken futott célidők csökkenése nagyon fokozatos volt. Íme a többi tapasztalat a tanulmány alapján:

A futók a 30-as éveik során tudják tartani a sebességüket

A korcsoportos világrekordok elemzése során Fair nem talált csökkenést a 35 évesnél fiatalabb futók versenyeredményeiben. 35 és 40 közti öt év alatt a futók csak 1 százalékkal lassultak. „40 éves korig nem látható valódi hanyatlás a teljesítményben” – mondja a szakember. Ez alapján 40 éves korig érdemes a legtöbb távon megragadni a fejlődés lehetőségét. Ez a megállapítás az elit futók között jól megfigyelhető. Például Mo Farah 35 éves korában 2:05:11-gyel nyerte meg a 2018-as Chicago Maratont, és legyőzte a legjobb amerikai maratonistát, a 32 éves Galen Ruppot, aki 2:06:21-gyel a 4. helyen ért célba. De Eliud Kipchoge példája is mutatja, hogy a 35 éves futó élete legjobb formájában van, ami világcsúcshoz és az első 2 órán belüli maratonhoz segítette őt.

világcsúcs, maraton, Eliud Kipchoge
Forrás: Getty Images
2018-ban Eliud Kipchoge Berlinben maratoni világcsúcsot futott 2:01:39-cel. Akkor 33 éves volt a kenyai futó.

Ugyan a tanulmány csak férfi futók versenyadatait használta fel, az elit nők hasonlóan jól teljesítenek a 30-as éveik végén is. 2017-ben Shalane Flanagan 36 éves korában megnyerte a New York Maratont, és megverte a 35 éves Mary Keitany-t.

40 után a futók lassulni kezdenek – de csak fokozatosan

A tanulmány megállapította, hogy 40 és 70 év között évente körülbelül egy százalékos lineáris sebesség csökkenéssel számolhatunk. Mire a 70-es évek végére érnek a futók, körülbelül 1,5 százalékkal lassulnak, 90 és 95 között ez a szám 2-3 százalékra növekedett. „Az emberek még 90 éves korukban is csak alig több mint kétszer olyan lassúak, mint csúcskorukban” – mondta Fair.

Runner’s World 2020/04 (digitális verzió)

RUNNER’S WORLD 2020/04 (DIGITÁLIS VERZIÓ)

595 Ft

A tanulmányt jegyző szakember, Ray Fair, most 78 éves. Középkorú futóként lelkes maratonista volt, egyéni legjobbját – ami 2:58:45 – 45 évesen futotta Philadelphiában. 53 évesen még 3:10-es maratoni eredménnyel büszkélkedhetett. Míg ez utóbbi idő lassabb, valójában gyorsabb, legalább is a tanulmány életkor-arányosító számítása szerint. Ha Fair lineáris lassulását visszakövetjük 53 éves korához, akkor feltételezhetően 2:58:19 lett volna a 45 éves korában futott egyéni legjobbja, ami 26 másodperccel jobb idő.

futás idős korban, eredményes futás, gyorsaság
Forrás: Getty Images

Bár nem tudjuk visszafordítani az öregedés lassító hatásait, arra azonban törekedhetünk, hogy minden életkorban a legjobbak legyünk. „Az összes általam végzett kutatás közül ez volt a leginkább kifizetődő, mert boldogabbá és optimistábbá teszi a futókat a jövővel kapcsolatban” – mondta Fair. „Tényleg nem kell arra gondolnunk, hogy nyugdíjba megyünk futóként is valamikor a 60-as éveinkben, mert nem csökken az erőnlét olyan hamar, pláne, ha nem állunk le az edzésekkel.”