A magyar társadalom megint három, csaknem egyenlő nagyságú részre tagolódik
A számok nyelvén

Hasonlóan a korábban éveken át megszokott közvélemény-kutatási adatokhoz, a magyar társadalom megint három, csaknem egyenlő nagyságú részre tagolódik: egyharmad a Fideszre, egyharmad a Fideszen kívüli 11 párt valamelyikére szavazna, a maradék egyharmad pedig nem tud vagy nem akar ebből a kínálatból választani. A Fidesz–KDNP számára ez jelentős visszaesés, hiszen ha nem a teljes szavazókorú népesség válaszainak megoszlását nézzük, hanem a tényleges 2022-es eredménnyel leginkább összevethető számsort, a választani tudó, magukat biztos szavazónak tekintő szavazópolgárokét, a kormánypárt támogatottsága a tavaly áprilisi 54 százalékról 46 százalékra esett. A 2022-es parlamenti választáson együtt indult ellenzéki pártok, illetve az azok némelyikének nyomán létrejött új szerveződések együttes szavazataránya azonban még így is messze elmarad a Fideszétől.

Az elmúlt közel fél évben azonban nemcsak a Fidesz, de a baloldali vagy liberális ellenzéki pártok támogatottsága is csökkent, erősödött ugyanakkor a Mi Hazánk Mozgalom. Ráadásul ha figyelembe vesszük, hogy már az egykori Jobbik-elnök, Vona Gábor frissiben megalakult új pártja, a Második Reformkor is kapott szavazatot, Jakab Péter mozgalma, a Nép Pártján pedig még erősödött is, azzal kell szembesülnünk, hogy a Jobbik és utódpártjai – ha nem éppen egymás riválisaiként lépnének föl – nem jelentéktelen tömböt képeznének.

Az, hogy a legtöbb párt szavazótábora zsugorodott, értelemszerűen azzal jár együtt, hogy számottevően nőtt a választani nem tudó vagy nem akaró polgárok aránya. A 34 százaléknyi „párt nélküli” ebben a parlamenti ciklusban egyértelmű rekord. Persze az, hogy valaki nem tud számára kedves pártot megnevezni, nem jelenti azt, hogy nincs határozott politikai álláspontja: a „bizonytalanoknak” csak a 19 százaléka mondta, hogy a következő választás után továbbra is az Orbán-kormányt látná szívesen, míg abszolút többségük, 59 százalékuk kormányváltást szeretne.

A jelenlegi közhangulat paradoxona éppen az, hogy (a 40 évesnél idősebbek, a legfeljebb nyolc osztályt végzettek és a legalacsonyabb jövedelműek kivételével) minden társadalmi csoportban a kormányváltást óhajtók vannak többségben, a széttagolt és erőtlen ellenzék mégsem képes a válsághelyzetet politikai tőkévé konvertálni. / HANN ENDRE

hvg.hu