Kipróbálhatja ügyességét a bringasztráda északnyugati végpontjánál felépített bringás pumpa- és ugratópályán, a Hermina Bringaparkban. Bár ottjártunkkor csak egy rolleres fiatalember villogtatta pumpapálya-béli tehetségét, a környéken gyakran járók szerint esténként és hétvégén nagy a nyüzsgés. A gyakorlottak ekkor veszik használatba a hétköznapi kerékpáros számára kissé ijesztőnek tűnő ugratópályát. Nem véletlenül jelzik a bejáratnál, hogy a sisak viselése mellett a megfelelő gyakorlat is elengedhetetlen ahhoz, hogy biztonságosan élvezzük ki a bringapark eme, meredek lejtőkkel és még meredekebb ugratókkal kialakított része kínálta élményt.

Amíg bátorságot gyűjtünk az ugratásokhoz maradjunk csak a szomszédos – mini körforgalommal, kis zebrácskákkal és elsőbbségadás kötelező táblákkal ellátott – aprócska KRESZ-parkban vagy hallgassuk a patakvölgy mátyásföldi oldalán elterülő erdős liget rezgőnyárainak susogását. Sőt akár végig is tekerhetünk a fák között húzódó ösvényen, enyhe terep- (divatos szóval gravel-) bringázással fűszerezve itteni túránkat.

Kisebb gyermekekkel érkezve szórakoztató megálló lehet a Naplás-tó felé haladva a Veres Péter út és a Gödöllői HÉV magasságábana Rákosmenti Mezei Őrszolgálat üzemeltette Kertvárosi Tanyaudvar – alig másfél buszjegynyi forintba kerülő (felnőtt) belépőjével.

Az sem marad azonban háziállat nélkül, aki megspórolná az itteni belépőt, ha beéri a Szilasba jobbról betorkolló Zúgó-patak menti mezőn legelő kecskékkel. Kecske – és békalencse – bámulására kitűnően alkalmas a játszótérrel, duzzasztott tavacskával, ivókúttal ellátott pihenőhely.

Derűsebb jövő ígérete enyhítheti a sötét múlt emlékét

Itt már természetvédelmi területnek számít a Szilas-patak-mente egészen a Naplás-tóval és a korábban párbajok és szerelmi drámák helyszínéül is szolgáló cinkotai kiserdővel bezárólag.

1898 őszén az egyik itteni tisztáson adott le egymásra például hat lövést Préger Oszkár joghallgató és Figdor Bódog magánhivatalnok, hogy így rendezzék a Magyar Újság korabeli cikkében nem részletezett tárgyú vitájukat. Nem célozhattak valami jól, mert egyikük sem talált, így meg sem sérültek, de azért a felelősségre vonás nem maradt el: 7-7 nap államfogházra ítélte őket a bíróság. Az eljárás során azonban Préger jelezte, hogy ha tudja, Figdor valójában nem érettségizett magánhivatalnok – mint aminek mondta magát –, akkor ki sem áll ellene. Ők azonban a hét nap fogházzal is jobban jártak, mint három évvel korábban Mihajlovics Miklós honvédhadnagy, aki Hellner Kálmán tartalékos huszárhadnagyot hívta ki pisztolypárbajra egy belvárosi kávéházi vita és pofozkodás nyomán, majd kis híján odaveszett, miután a harmadik lövésváltáskor a mellkasába fúródott Hellner fegyerének lövedéke. A fejlemény magától érdeklődő: nem holmi joghallgatók és magánhivatalnokok puffogtattak egymásra fogalmatlanul, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia cs. és kir. hadseregének képzett, délceg – bár talán kissé másnapos – tisztjei emelték a másikra revolvereiket.

A kiserdő tragikus szerelmi drámái közül az Orion-gyár két fiatal munkásának 1941-es esete tűnik a legutolsónak, amiről a 8 Órai Ujság számolt be meglehetősen részletesen: a fiú megfojtotta a lányt, Orosz Máriát, majd kétszer is végezni akart magával, de túlélte (leszakadt a lány kendője, amivel fel akarta akasztani magát). A helyszíneléskor a lap szerint Lőrinc Richárd

kék átmeneti kabátban, barna kalapban, barna cipőben, sápadt arccal, karikás szemekkel másodnapos szakállal ijedten tekintgetett szét az erdőben.

Nekünk azonban nem kell ijedten nézelődünk a fák alatt, hiszen jóval derűsebbnek ígérkezik a jövő: a jelenleg főként még akácok uralta ligetből őshonos fafajtákkal teli természetközeli erdő lesz a fővárosi Radó Dezső Terv szerint. A jelene is csak pont annyira árnyékos, hogy enyhet adjon amint a nyári hőségben elsétálunk a helyiek által csak “cinkotai ferde toronynak” becézett, két éve átadott, önmagában is látványos Naplás-tavi kilátóhoz. A különleges formájú építmény tetejéről aztán tovább nézelődhetünk: nem csak a tavat, de a patak forrását rejtő Gödöllői-dombság lankáit, sőt nyugat felé, a Duna budai oldalán emelkedő hegyek sziluettjét is megcsodálhatjuk – utóbbiak naplementekor ígérnek maradandó élményt.

Kiszabadul a patak, feltámad a megfojtott tó, de van még, ami árnyékot vet az idillre

Az említett fővárosi terv egyébként kitér magára a Szilas-patakra is, amelyet – legalábbis egy szakaszon – 50 év után kiszabadítanak “épített művi” medréből (amit az 1970-es években kapott, mert akkoriban még ebben látták a korábbi, sokszor pusztító árvizek elkerülésének kulcsát), és helyreállítják természetes állapotát a mellette fekvő láprétekkel együtt.

A kiserdő mellett fekvő, Budapest legnagyobb tavaként is emlegetett Naplás-tó (hivatalosan Szilas-pataki tározó) múltjában is vannak sötétebb foltok. És itt nem arra a makacsul kitartó legendára gondolunk, amit még ottjártunkkor is meséltek a tó melletti büfében kávézgató, szabad idejükben rendszeresen erre kerékpározó társaság tagjai: hogy a patak felduzzasztásával az 1970-es években kialakított tavat

a szovjet déli hadseregcsoport egykori mátyásföldi parancsnokságán szolgáló tisztek horgászszenvedélyének kielégítésére hozták volna létre.

A tó létét ezzel szemben itt is az árvízvédelem indokolta, de környezetvédelmi hozadéka is lett: a korábban is lápos, mocsaras vizes élőhely a tóval kiegészülve számos ritka madárfajnak adott otthont, “valóságos madárparadicsommá vált” a Magyar Hírlap 1995-ös híradása szerint. A tavat azonban a rendszerváltás idején ökológiai katasztrófa sújtotta: leengedték, hogy kikotorják a felgyülemlett hordalékot, de csak fél év késéssel töltötték fel újra. Ezalatt viszont belepte a növényzet, amit nem távolították el, mielőtt újra feltöltötték volna. A növénymaradékok így berohadtak a vízbe, ami elalgásodott, oxigénhiányos lett és “mázsaszám döglöttek a halak” – szólnak a korabeli beszámolók.

Már ekkor napirenden volt, hogy természetvédelmi területté nyilvánítsák, ám a helyzete meglehetősen bonyolultnak bizonyult ehhez: a tó az egykori Szilas téesz tulajdonát képezte, de a csatornázási művek kezelésében állt, és a Magyar Országos Horgászszövetség hasznosította, ráadásul a kárpótlási földalapba is bekerült. Ekkoriban még az is felmerült, hogy kiparcellázzák környékét, üdülőfalut, sőt jetskipályát álmodtak ide. Végül aztán 1997-ben mégis védett, és ezzel a főváros második legnagyobb természetvédelmi területe lett a Budai Tájvédelmi Körzet után. Most kedvelt horgász- és kirándulóhely, de fürödni nem lehet benne.

Sajnos van azonban még egy sötét árny, ami rávetül a környékre: a tótól alig egy kilométerre fekvő, már Rákosmentéhez tartozó Naplás-bányák egykor kavicsot szolgáltató, majd az 1950-es évektől sokszor bizonytalan eredetű hulladékkal és törmelékkel, feltöltött gödreinek rendezetlen helyzete. A területen végzett talajvíz-vizsgálatok súlyos szennyezésre utaló állapotot tártak fel. Igaz, ezek jelenléte magában a Szilas-patakban nem haladta meg a határértékeket, de a kezeletlen szennyeződések a talajvízben és az idehordott mindenféle hulladék továbbra is aggodalomra adnak okot – derül ki a Greenpeace összeállításából.

A jó szomszéd

A Szilas-pataki bringaút jelenleg – bár vannak keresztirányú kapcsolatai, és a Naplás-tón túl is folytatódik Rákosliget irányába egy szakaszon – még messze nem fedi le teljesen a Szilasmentét. Kimondott cél ugyan ennek a megvalósítása, de vannak akadályok. A széles bringasztráda jelenleg a Hermina bringaparknál véget ér. Innen pár tízméteres kitérővel egyébként az eddigre nyilván megéhező kerékpáros – esetleg gyermekére vigyázó anyuka, unokákat pesztráló nagyszülő vagy épp környékbeli dolgozó – szaftos hamburgerekkel is töltekezhet a Kalóz Burger & More büfében.