Aztán ahogy az lenni szokott, megint kiderült, hogy folyékonyan hülyének nézték a népet. Megkérdőjelezhetetlenül nagy nehézségben lenne a törzsfőnök is meg az egész rezsimje is, ha mindig igazat kellene beszélniük. Pláne hogy legkésőbb Müller Cecília járványügyi ámokfutása óta tudjuk, hogy nem olyan könnyű a jó szöveget megtalálni, ha az ember főállásban lop, csal, hazudik, és nincs ellene vakcina, elvonó, semmi nem segít. Úgyhogy az van, amit Hadházy Ákos írt: normális országban egy miniszterelnök már aznap lemondott volna, amikor kiderült, hogy az állami óriásberuházásokon megtollasodott – vagy hogy pontosabban fogalmazzunk közpénzeken milliárdosra hízott – apja egy 150 éves műemlék épületegyüttest földig rombolva épít több ezer négyzetméteres luxus birodalmat a pereputtynak. A miniszterelnök nemhogy nem mondott le, de a mostanra a mű elkészült. És azért készülhetett el, mert ez nem egy normális ország, ahol kiművelt emberfők egymás iránti szolidaritása, felelősségtudata és önbecsülése akadályozza meg, hogy bármilyen színezetű kormány is kerül hatalomra, az tönkre tehesse a jelent és a jövőt. Ezzel szemben az van, amit Puzsér Róbert így fogalmazott meg szerintem nagyon helyesen: Orbán Viktort és rendszerét szolidaritást hírből sem ismerő, saját rezsijén kívül semmi iránt nem érdeklődő, közönyös finkelsteini fogyasztók kritikátlan tömege tartja hatalmon.

Az egyedüli hozzáfűznivalóm az, hogy egyáltalán nem most derült ki, hogy nincs remény. Nem most, amikor az egyetemisták teljesen passzívan, fiatalabb diáktársaik ügye iránt teljesen érzéketlenül, méla közönnyel nem tesznek semmit. (Sokan mások sem tesznek semmit, miközben a Rogán-központ pusztító, mérgező propagandája kábítja, bódítja, uszítja és vetkőzteti ki magából a magyar társadalmat.) Nem most, amikor miközben a jogaikért, a jövőjükért, a tanáraikért kiálló gyerekeket könnygázzal oszlatják – a sors iróniája gyanánt – az állítólagos pénzhiány miatt életbiztosítás nélkül maradt rendőrök (jelentése: az évtizedes korrupció legfőbb politikája okán, globális folyamatoktól nem függetlenül működésképtelenné vált a fideszes állam), egy futballmeccs miatt, a megerősített konzuli szolgálat elrendelésével fontoskodik, bohóckodik minden idők legkártékonyabb külügyminisztere. Nem most derült ki, hogy nincs remény, amikor nagy csinnadrattával, melldöngetve megnyitják a csilliárdos Nemzeti Atlétikai Központot, miközben az uniós források hiányában, a gazdasági összeomlás szélén tántorog az össznépi nyomorúság. De ők a trágyakupac hátán akkor is atlétikai világbajnokságot szerveznek. Nélkülözhetetlen munkát végző emberek életével szórakozva spórolnak, azonnali pedagógusbéremelés helyett brüsszeleznek, dollárbaloldalaznak, és háborúpártizva habzik a szájukon a büdösmigránsozás, miközben a hatvanfelcsútpusztai küldetéstudat magasról tesz az egészre. Sorosozik, egyre durvábban nácul, hazudik, sunnyog, a békével öblögetve tolja a háborús agresszor Moszkva szekerét, és esze ágában nincs tizenhárom év után se nemhogy foglalkozni a társadalmat, a jövőt komolyan érintő problémákkal, de őszintén beszélni se hajlandó róluk.

Tessék, jobbágyok már a hivatalos látogatásait is oda szervezi, ahol a közelben éppen futballmeccs van. És? Közötök? Milyen oktatás? Milyen jövő? Ameddig a szolidaritást hírből sem ismerő jóságos nagymamák, tisztességben megőszült nagypapák, derék munkásemberek, családapák és női princípiumukat beteljesítő nők ökölbe szorulva lincselni akarnak szókimondó, bátor gyerekeket, akik nem akarnak a Mészáros-Orbán-dinasztia szotyolaültetvényén gályázni (képzavar, nem baj) vagy az akkumulátorgyárak futószalagai mellett megdögleni, ameddig a saját rezsijükön kívül semmi mással nem foglalkozó ivarérett polgárok a gyerekeikkel, az unokáikkal szemben az utolsó leheletükkel is védik az önkényurat, miközben az infláció felzabálja a bérüket, nyugdíjukat, addig az önkényúr azt csinál, amit akar. Addig nincs remény. Az egyetlen reményem nekem személyesen az, hogy Varga jó miniszterasszony száján a próféta könyökölt ki, midőn azt állította – még ha nem is saját magára, a főnökére, és az elmúlt ezer év legkorruptabb kormányára gondolt, csak migránsozni akart egy öblöset, az most megint úgy kell nekik, mint egy falat kenyér -, hogy

hosszútávon nem lehet a valóságot letagadni, nem lehet elhazudni az emberektől, hogy az, ami történik, az nem jó.

Legyen úgy. Már elég hosszú utat megtettünk. Ámen.