Pritchett azt mondja, hogy csak azokban a szakmákban kellene engedni a szabad vándorlást, ahol nem merül fel az agyelszívás veszélye: ápolónak, gondozónak, összeszerelő üzembe operátornak had mehessenek azok, akinek otthon csak a mezőgazdaságban vagy az informális szektorokban van munkájuk, de az orvosok, mérnökök, agykutatók, szoftvermérnökök inkább maradjanak a hazájukban, hogy motorjai lehessenek a fejlődésnek. A közgazdász szerint a fejlett világ jelenleg nem érdekelt az agyelszívás leállításában, mert sokkal olcsóbb ezeket a szakembereket beengedni és elcsábítani, mint otthon esetleg olyan állampolgárok képzésbe fektetni, akiket még fel is kell zárkóztatni a felsőfokú képzés megkezdése előtt.
Pritchett következtetése egyébként nagyjából egybevág azzal, ami a magyar kormány jelenlegi politikájából is sejthető: az a jó, ha az emberek 1-2-3 évre érkeznek, és utána hazamennek. Ez az ő származási közösségüknek is jót tesz, hiszen tőkét, tudást, munkakultúrát tudnak hazavinni. A magyar kormány érvei szerint viszont az a fontosabb, hogy a vendégmunkások még ne kezdjenek el annyira kötődni a fogadó országhoz, hogy itt is maradjanak.
A közgazdász adatai szerint jelenleg 150 millió olyan ember van, aki szegény országból egy gazdag országba vándorolt dolgozni. Ez a szám a fejlett világ öregedése miatt 2050-re 400 millióra fog növekedni. Ha azzal számolunk, hogy a bérkülönbség egy év alatt egy ember esetében 4-5 millió forintnak megfellelő dollár, akkor globálisan évente 3600 milliárd dolláros jövedelemkiegyenlítéssel lehet számolni, és ezeknek a pénzeknek a nagy része meg fog érkezni a szegényebb országokba, ha tényleg nem véglegesen maradnak a vándorok.
A beérkező munkaerő a közgazdász szerint nem veszi el a hazai munkások állásait. Erre a legkiválóbb példa, amikor az 1980-as években Miamiban nagyon rövid idő alatt hét százalékkal megnőtt az alacsony képzettséget igénylő szektorokban dolgozó népesség a Kubából érkező bevándorlók miatt. Az akkor és azóta végzett elemzések szerint ennek semmilyen negatív hatása nem volt az addig is a városban élők munkahelyeire. Pritchett szerint a nyelvet jól beszélő, társadalmi viszonyokba beágyazott helyiek egy ilyen szituációban csak feljebb lépnek az értékláncban, esetleg még jobb munkájuk lesz. Aki eddig hot dogot árult az utcán, fel tud venni két olcsóbb embert, és ő már inkább az üzletet intézi. Akik viszont tényleg veszélyben lehetnek, azok a korábban érkezett és még nem integrálódott bevándorlók, mondja a közgazdász.
Pritchett szerint legitim álláspont, hogy egy állam nem akarja az állampolgárságot megadni azonak, akik vendégmunkásként dolgoznak az országban, ám az komoly társadalmi veszélyt rejt magában, ha a vendégmunkások több évtizedig maradnak, és ezután sem tudnak részévé válni a helyi politikai közösségnek. Szerinte a rotáció, a 2-3 éves terminusok erre a problémára is megoldást jelenthetnek.
Magyarország: jönnek is, megyünk is
Magyarország ennek a képletnek valahol a közepén helyezkedik el: van elvándorló munkaerő, de ide is érkeznek vendégmunkások, mondta a Qubit kérdésére Kováts András szociológus, migrációs szakértő, a Menedék Egyesület igazgatója. “Erőteljes az elvándorlás, és – az ország nyugati felében – a határon átívelő, ingázó külföldi munkavállalás, és egyre nagyobb a Magyarországra irányuló munkaerő-migráció volumene is. Tehát demográfiai léptékben valamiféle helyettesítő migráció zajlik: az elvándorolt népesség visszacsábítása és az inaktív népesség, különösen a munkaerőpiacról tartósan kiszorultak mobilizálása nem tudja megoldani a gazdaságban jelentkező munkaerőhiányt. Emiatt szállt be Magyarország is a könnyen mobilizálható migráns munkavállalókért folytatott globális versenybe.”
A kutató szerint a helyzetünk nem a legjobb: a környező országok munkavállalói számára az EU gazdagabb és termelékenyebb tagállamai vonzóbb célpontot jelentenek, és hasonló a helyzet a távolabbi régiók munkavállalóival is. Szerinte a kis- és középvállalatok számára kedvező spontán, egyéni döntés alapján érkező, nem szervezett bevándorlók számára sem anyagi szempontból, sem a jogszabályi környezetet illetően, sem kulturálisan nem vagyunk még elég vonzó célország. Jelenleg a cégek, ügynökségek által szervezett, zárt rendszerben működtetett, a nagyvállalatokat célzó munkaerő-migráció dominál, aminek során százas vagy ezres nagyságrendben érkeznek bevándorlók egy-egy vállalathoz vagy kölcsönző céghez, ami aztán kihelyezi őket vállalati partnereihez. Kováts szerint az is gyakran előfordul, hogy a Magyarországra került külföldi munkavállalók néhány hét vagy hónap után továbbállnak az EU egy másik tagállamába, ahol kedvezőbb munkakörülmények között és főleg magasabb bérekért dolgozhatnak, tehát jelen van a tranzitmigráció is.
A magyar kormány migrációs politikája kettős, mondta Kováts: úgy tűnik, hogy a kormányzat egyre erőteljesebb lépéseket tesz annak érdekében, hogy a Magyarországon működő vagy idetelepülő nagyvállalatok munkaerőigényét migráns munkavállalókkal elégítse ki. 2015 óta több mint ötszörösére nőtt az itthon foglalkoztatott külföldi munkavállalók száma, és emiatt egyre nehezebb úgy tenni, mintha a jelenség nem létezne. Kováts szerint a magyar kormány törekvései a Pritchett által is felvázolt modell irányába mutatnak: a küldő országokkal kötött keretszerződések mentén, munkaerő-toborzó és -kölcsönző cégek bevonásával zajlik döntően ázsiai munkavállalók Magyarországra csábítása és elhelyezése hazai vagy multinacionális nagyvállalatoknál, jelentős kormányzati támogatással. Ugyanakkor szerinte ez nem tudatos és tervezett kormányzati politika eredménye, hanem sokkal inkább a vállalati lobbi hatására felismert gazdasági szükségletekre adott ad hoc válaszoké. A helyzet Magyarország esetében Kováts szerint bonyolultabb annál, amit a Pritchett vázolt: nem egy magas termelékenységű, tőkében és technológiában erős piac nyit a migráns munkavállalók felé, hanem egy közepes termelékenységi szinten működő gazdaságba kell egyszerre benvonzani a tőkét, a technológiát és a munkaerőt, és a cél sem a globális egyenlőtlenségek csökkentése, hanem a magyar gazdaság működésének biztosítása.
Ha rajtam múlna picsánrúgnám a csúti gecit.
1. Elzavarnám a FIDESZ-KDNP- t és holdudvarát befejezett vagyonosodási vizsgálat után.
2.A többi kérdést ezután TISZTESSÉGGEL meg lehetne oldani