Sok magyar Horvátországban találkozik életében először a tengerrel. Kristálytiszta öblei és sziklás partjai magával ragadják a turistákat, így hát nem csoda, ha valaki úgy dönt, hogy egész évben „nyaralni” szeretne. A Fókusz olyan családokat keresett fel, akik elhagyták Magyarországot, és Horvátországban kezdtek új életet.
Néhány héttel ezelőtt a Telex írta meg, hogy az elmúlt tíz évben megháromszorozódott a Horvátországba költöző magyarok száma. A horvát belügyminisztérium adatai szerint míg
2013-ban alig több, mint háromszáz magyar állampolgárnak volt állandó vagy ideiglenes lakcíme az országban, addig tavaly már majdnem ezren voltak.
Mivel mindkét ország tagja az Európai Uniónak, letelepedni sem bonyolult: gyakorlatilag csak a helyi rendőrségnél kell bejelentkezni egy állandó vagy ideiglenes lakhelyre. Az ott élő magyarok szerint a lakhatási költségek nagyjából megegyeznek a magyarországiakkal.
Állandó éves munkát azonban nem könnyű találni, mivel a lakosság jelentős része a turizmusból él, így elsősorban a nyári szezon kínál munkalehetőségeket.
Ez sokaknak meg is felel, hiszen akkor 3-4 hónap alatt össze lehet szedni annyi pénzt, amiből meg tudnak élni utána egész évben
– magyarázta a Fókusznak Varga Péter, aki párjával és három gyerekével költözött az országba.
Vannak, akik mindent felszámoltak Magyarországon: eladták a lakást és a kocsit, hitelt vettek fel, és indultak. A Vass család döntésének fő oka a Horvátország iránti rajongás volt, de nem tagadják, hogy voltak problémáik az itthoni körülményekkel is. Vassék közel két éve költöztek Horvátország legnagyobb szigetére, Krk-re.
„Ez egy szerelemhely volt, több mint tíz éven át ide jártunk nyaralni, a végén már kétszer is jöttünk nyaranta. A költözés egy viccelődésből indult. Egy baráti párral elmentünk Omisaljba sétálni, volt ott egy eladó ingatlan, és a fiúk elkezdtek poénkodni: meg kéne venni és felújítani, a lányok üzemeltetnék, mi meg fönt szivaroznánk a tetején” – idézte fel Vassné Bogdányi Bernadett. Az ötlet aztán egyre komolyabb beszélgetéseket eredményezett, és a következő évben már nem szállást, hanem otthont kerestek Horvátországban.
„Az egészségügy és az oktatás eléggé meghatározó volt a döntésben. Itthon már akkoriban sem volt jó az irány, és az idő az sajnos minket igazolt, jól döntöttünk” – mondja Bernadett, aki fiával, Ádámmal és férjével, Endrével döntött a költözés mellett.
Én nagyon megijedtem, amikor ez a legyenek lőterek az iskolákban téma felmerült. Úgy voltam vele, na, itt az idő, hogy mi innen elköltözzünk
– említ egy példát Endre, miért nem érezték már otthonosnak Magyarországot.
„Örököltünk egy házat, és annak az árából tudtunk itt venni egy ingatlant. A keresés körülbelül fél évet vett igénybe” – ezt már Kristóf Péter mondja, aki ötfős családjával költözött Rijekába. Nekik nehezebb volt megtalálni a megfelelő méretű lakást, mert a városban nem volt nagy választék az olyan otthonokból, amiben ennyien elférnek.
„Szerettünk volna külföldre jönni a gyerekekkel, hogy egy kicsit más perspektívát is lássanak a világból, szerettük volna kirántani őket a komfortzónájukból. Úgy gondoltuk, hogy egy kis környezetváltozás meg egy idegen közeg majd jobban hozzásegíti őket ahhoz, hogy a jövőben könnyebben vegyék az akadályokat” – mondja Péter, aki már korábban is erősen kötődött Horvátországhoz. Gyerekkorában apja jugoszláviai kiküldetése idején megtanult szerbhorvátul, később az ELTE-n is elvégezte a szerbhorvát szakot, sőt a diplomamunkáját is Krk-sziget helytörténetéből és nyelvjárásából írta. „A ’90-es években elég sokat dolgoztam is Krk-en, búváriskolákban, halászhajókon, voltam pincér, idegenvezető, minden, ami az idegenforgalomban elképzelhető. Eredetileg a szigetre szerettünk volna költözni, de az elszabadult ingatlanárak nem tették ezt lehetővé. Illetve szezonon kívül ott megáll az élet, és szerettük volna, ha a gyerekeinknek azért kicsit aktívabb évük van, mint amit egy kihalt üdülőtelepülés tud adni.”
A zenész Tünde és festő édesanyja, Csillag Horvátország déli részén, a meseszép Hvar-szigeten él néhány hónapja. Tündének nem volt nehéz elhagyni hazáját, a különböző nehézségei miatt nem kötődött már erősen Magyarországhoz. Mint mondja, az ügyintézés gördülékenyen ment, a megfelelő lakás megtalálásában a polgármester édesanyja segített neki.
„Nekem azért egy vakmerő döntésnek tűnt az elején” – teszi hozzá Csillag, noha ő is régóta rajongott Horvátországért, ahogy fogalmaz, a „szenvedély vezette”.
A nyelvtanulással és a munkával sincs gond
„Ha beszélsz valamennyit horvátul, köszönsz, alapszavakat használsz, azt már nagyra értékelik” – mondja Bernadett, aki kisfiával együtt tanulja most a nyelvet. „A férjemmel egy szót sem tudtunk horvátul, csak angolul beszéltünk, de itt a »Tarzan-angol« megy, ahogy hívják a helyiek. Kézzel-lábbal mutogatunk egymásnak, és azzal nagyon jól el lehet boldogulni.”
Bernadett korábban biztosítási üzletkötőként dolgozott, most apartmanokat üzemeltet. Férje, Endre egy nemzetközi vállalat programozója, távmunkában dolgozik, így nagyjából ugyanazt csinálja, mint Magyarországon, csak a munkavégzés helye változott.https://rtl.hu/fokusz/2023/05/01/horvatorszagi-magyarok-tengerpart-koltozes-magyarorszag-letelepedes?fbclid=IwAR3YREQDA19oEBHnSyhxyUVGO8wT2bJn5w30U7ZYsijnfelQqKgb7yyfLv4
Jó az élet. nem kell fúteni