Miskolc-Budapest között a nyílt pályán 40-el vánszorog az IC. Küldjél

„Lángokban az ország, és te szerelmeskedsz?” – Dror nem tud mit válaszolni, különösen, hogy én húztam be őt az ágyba. „Még van egy kis időm, gyere már, hát miért jöttél haza ma korán a munkából, ha nem ezért.” Gazdag a szerelmi életünk, nincsen panasz. Elválunk, majd Rafiért biciklizem, akivel átgurulok a Knesszethez, ha már történelem, akkor a fiam is részesüljön belőle, lesz miről mesélni az állampolgársági ismeretek órán. Nézelődünk kicsit, vidám a hangulat, legalább zászlónk lenne, de nincs. Rafi szerint Bibi túl sokáig uralkodott már, ezért kell hazamennie (értsd: lemondania), megvolt a lecke, indulunk haza, kell egy óra pihenés a mászófal-szakkör előtt, ahová már autóval megyünk. Fél füllel hallom egy szülőtől, hogy Bibi nyolc órakor fog beszédet tartani. Nyolc óra tízre világossá válik, hogy a forradalom elmarad, a sztrájknak vége, Bibi tenyeréből eszik az ország. Kezdődhet a nemzeti konzultáció, gondolja az ellenzék, majd nyilván összeül az alkotmányozó nemzetgyűlés, ahová őket is várják a javaslataikkal, és ahol majd minden törvényt egyenként jól átbeszélnek. Tárgyalni fognak, de nagyon-nagyon óvatosan. Ganzon és Lapidon nem segít a magyar háttér, az absztrakció és önreflexió nem az erősségük, besétáltak a csapdába megint.