A kékfényes újságíró strici meséi…

Az óra ötven mit jelent?

Egy óra ötvenezer. Ők a luxuskategória, őket azok keresték, akik nem aggódtak a gázszámla miatt. De a visszaesés nagyon hátrányosan érintett, ez is benne volt abban, hogy kiszálltam, mert megijedtem, hogy ez a tendencia tartós lesz. Pedig azt szoktam mondogatni, hogy a kangörcs előbb-utóbb mindig győz.

Az mondtad, hogy szégyelled magad a volt kollégáid előtt, de közben a dolgot egy nagyon fair szolgáltatásként írod le. Mi az pontosan, amit szégyellsz?

Hogy Olajos Gergőnek (a Kékfény felelős szerkesztőjének – M.G.) ilyen közleményt kellett beolvasni. Amit csináltam, azzal, akárhogy is nézzük, valamennyire hiteltelenítettem a műsort. És nekem ez a műsor fontos. Mindig is külön kezeltem a kettőt. Volt az a meló meg ez a meló, és nem volt soha összefüggés a kettő között.

Amikor a Kékfényben Olajos Gergő megnevezett, azt mondta, hogy az anyagaidban „soha nem volt nyoma részrehajlásnak, bűnözői érdekek érvényesítésének”. A lakásozás szempontjából jelentett előnyt, hogy bűnügyi tudósítóként jól ismerted ezt a világot?

Nem. Az jelentett előnyt, hogy korrekt voltam a lányokkal. Ha napi szinten beszélgetsz valakivel, nagyon mély emberi viszonyok alakulnak ki. Barátságok. Erről a világról ezért nálam többet nagyon kevesen tudnak. Én voltam a pszichológusuk, a problémamegoldójuk. Nagyon sok lánynak én voltam az egyetlen, aki megkérdezte, hogy hogy van. És mindenkinek szerződése volt. Az ötödik percben alá kellett írniuk egy szerződést.

Ha a lányok többségével nem találkoztál, ezt hogyan intézted?

Egy idő után új lánynak akkor adtam csak ki lakást, ha olyan ajánlotta, akiben megbíztam. Az volt a rendszer, hogy felhívtak a ház elől, megmondtam a kapukódot és hogy hol a kulcs. Bent aztán alá kellett írniuk a széfre kirakott szerződést, lefotózták és a képet átküldték.

De újságíróként korábban egy csomó olyan sztorid volt, amiben melós lányok szerepeltek, és ez probléma, nem?

A Kékfényben nagyon sok volt. Ahonnan én jövök, az azért nem a II. kerület. A privát életemből is ismerek olyanokat, akik ezzel foglalkoztak, ebből éltek. De nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen, egy korrekt szolgáltatást nyújtottam. Ha valaki betartotta a házirendet, az nagyon komoly előnybe került, mert volt hosszú távon helye. És nekem nagyon erős városokban voltak lakásaim, ahol másnak nem, és ahol jól lehetett keresni.

Hol lehetett jól keresni?

Miskolc nagyon erős, ott két lakásom volt. Nyíregyházán is. Zalaegerszeg iszonyú erős, azért is, mert nagyon kevés lakás van, és emiatt kevés a lány, nagy a forgalom. Veszprém is jó, Esztergom, hát az meg aztán brutális, az annyira jól ment, hogy megnyitottam a lakást, és egy hét alatt a lányok lefoglalták a következő nyolc hónapot.https://444.hu/2023/03/05/nem-tudom-miert-jobb-ha-valaki-a-bokrokban-vegzi-ezt