1990-ben, amikor itthon eljött a rendszerváltás, Tarján Györgyi is összepakolt és meg sem állt az Egyesült Államokig. Ám addigra már meghódította az ország férfinépét, s nem csak szépségével, hanem tehetségével is rengeteg rajongót szerzett magának.
Orvosszülők gyermekeként nőtt fel. Az édesapja és az édesanyja is az egészségügyet szolgálta, s talán ezért is volt olyan fájdalmas a számukra, amikor kiderült, hogy a kislányuk fejlődési rendellenességgel született. Négyéves volt, amikor végre valahogy megtanult járni. De a próbatételek sora még nem ért véget, merthogy színművészeti főiskolásként jött az újabb csapás. Egy gerincműtétet végeztek el rajta, amely előtt azt mondták neki, 50 százalék az esélye az életben maradásra. Drámai, szinte felfoghatatlan mondat. Megbirkózni vele már-már lehetetlen. A műtét sikerült, és a tehetséges fiatal a halálközeli élmény után pillanatok alatt az élet sűrűjében találta magát. Zsombolyai János talán a szépségére figyelt fel, talán a kisugárzására, talán az egyéniségére. Mert vadóc volt, és a kiváló rendező épp egy ilyen lányt keresett. Egy tűzről pattant lányt, aki egyszer csak beül Kánya, a teherautósofőr mellé, mint stoppos. A dátum 1976, és a Kenguru című film azóta is remek szórakozást nyújt a közönségnek.https://www.ujsagmuzeum.hu/tarjan-gyorgyi/?fbclid=IwAR2VauDXj0ck2dX1ecaoLFpalFI2aa6sKcnBssvB7XBHIANZJEvmZFVj8ko
Sunáztam volna.
Maguk nem tudják, milyen az igazi férfi, aki nem sunáz, meg dugdos, hanem szerelmes és szereti a nőt a szívével. Itt kezdődik a férfi, az összes többi erekcióra képes, ha nőt lát csupán, veszélyes a kislányokra, nőkre egyaránt, mert emberiség ellenesként voltak megteremtve.