Veres Pál. Albert Einstein még a múlt században megmondta: minden relatív

Sajómente: Miskolc közterei egy-két kivételtől eltekintve nagyon elhanyagoltak. A Tiszai-pályaudvar környéke, a sajószigeti út és környéke, a Búza-tér és környéke, az aluljárók, Diósgyőr egyes részei, az Újgyőri főtér, és még lehetne sorolni az elhanyagoltabbnál, elhanyagoltabb tereket, utcákat. Milyen intézkedéseket tervez ezeknek az áldatlan állapotok a megszüntetésére?

Veres Pál: – Ugye azt Ön sem állítja, hogy ezek az aluljárók az elmúlt 3 évben lettek ilyenek. Hogy ebben a korábbi városvezetésnek semmi felelőssége nincs, pedig 9 éve volt rá, hogy legalább részben rendbe tegye őket?

Ha Ön jól ismeri Miskolcot, akkor biztosan tudja, hogy milyen látvány fogadta az elmúlt 10 évben a Miskolcra érkezőket a Tiszai pályaudvaron leszállva a vonatról, és kilépve a főbejáraton. Senki, semmit nem tett azért, hogy ezen változtasson hosszú éveken keresztül, pedig az első benyomás meghatározó abban, hogy mit gondolunk egy adott városról, ha leszállunk a vonatról.

Mi most végre megoldjuk ezt a méltatlan helyzetet, mert hisszük, hogy nem ezt kell „első blikkre” mutatnunk magunkból az ide érkezőknek. Kicsi, de fontos lépés, És így haladunk sorban, területről területre. Kérem, nézze el nekünk, hogy 3 év alatt nem sikerült azonnal bepótolnunk hosszú évtizedek mulasztásait. Jelenleg ott tartunk – és nem csak mi, hanem szinte valamennyi magyar város – hogy művelődési ház vagy óvodai étkeztetés.

Albert Einstein még a múlt században megmondta: minden relatív. Ahogy az Ön meglátása is. Kétségtelen, – és ez minden városra igaz – találunk elhanyagolt területeket. De ezeket nem lehet egyszerre és azonnal megszüntetni. Mindezt úgy, hogy most éppen az a dilemma, hogy bábszínházi előadást finanszírozzunk vagy az óvodai étkeztetést támogassuk inkább a drasztikus energiaárak miatt. Nyilván mindkettőt kellene, de ez sem megy egyszerre.

Sajómente: Nem tartja-e kínosnak, hogy bármelyik úton jönnek Miskolcra, mindenütt elképesztő látvány tárul az érkező szemébe. Ezek közül talán Lyukó a legszörnyűbb. Tervez-e intézkedéseket a városkép javítása érdekében?

Veres Pál: – Emlékszik arra, hogy nem is olyan régen egy nagyon felelős pozícióban lévő politikus Miskolc ékszerdobozának nevezte Lyukót? És azt ígérte, hogy két hét alatt rend lesz? Ha neki és a kormányzatnak nem sikerült 12 év és sok-sok kétharmad után betartani ezt az ígéretet, akkor mit tehet egy város a szegénység és nélkülözés felszámolásáért egyes egyedül?

Nincs-e vajon a kormányzatnak is felelőssége, feladata és kötelezettsége a szegregáció megszüntetésében, az egyenlő esélyek biztosításában, a nyomor és a nélkülözés megszüntetésében? Amióta ez az elhíresült mondat elhangzott az „ékszerdobozról”, azóta azért van változás is. Jól működő védőnői hálózat, megújított óvoda, orvosi rendelő, a Máltai Szeretetszolgálattal közösen működik egy közösségi ház, ezt mind a város érte el, ezért mind megdolgoztunk. De megint csak ismételni tudom magam.

Nem hiszem, hogy 3 év elegendő lenne arra, hogy rendbe hozzuk évtizedek kormányzati és társadalompolitikai hibáit és mulasztásait, még akkor sem, ha nem lenne rekordinfláció, világjárvány, háború, rezsirobbanás és gazdasági válság. És most egészen hosszan beszélgethetnénk a bányák bezárásáról, a kohászat megszűnéséről, az elhibázott felzárkóztatási és romapolitikáról, hiszen ezek vezettek oda, ahol most tartunk. És nem csak Lyukóban, hanem az ország számos településénhttps://www.sajomente.hu/reszletek/hirek/129368