Németországban hányan és mi okból vonzódnak Oroszországhoz, és hogy hogyan próbálnak ezzel a káros szenvedélyükkel megküzdeni

a 8000 forintos ipari trappistát!

A friss lapszám tartalomjegyzéke
Címlapunkon Székely Kriszta rendező tekint Önre, az interjúból, melyet Czenkli Dorka készített vele, szépen kirajzolódik, hogy mekkora mozgástere és lélegzete maradt Magyarországon a szabad művészetnek. Nem, a válasz egyáltalán nem az, hogy nulla, de az azért jobb lenne, ha a művésznő nem Torinóban gépészkedne a III. Richárdon, meg Alsó-Ausztriában a Három nővéren, hanem egy hazai színházban. Addig is – ha már olyan jó szívvel ajánlja Kiss Annamária – nézzék meg a Katonában a Hedda Gablert! Ne a 9500 forintos trappistát bámulják a sajtospultban.
Ugyancsak Ausztria lett a második otthona heti másik sztárunknak, Varga Judit zeneszerzőnek. Ő nem csak a Müpában az évad művésze, de fő alakja klasszikus zenei mellékletünknek is. Melyben szó esik még arról, hogy a zenészek is emberek, minél fogva annyi, de annyi bajuk van, hogy azon már csak az Alexander-módszer segíthet. Azt pedig, hogy mi az Alexander-módszer, ne tőlünk kérdezze, mi csak egy hírlevél vagyunk, Csabai Máté szépen elmeséli az újságban. Neki lehet hálás a művelt közönség a klasszikus zenei programajánlóért is, december végéig minden jobb koncertről van egy jó szava; és akkor a szép színes hirdetésekről még nem is beszéltünk. Elő a plajbásszal, karikázzon a Narancsban, és integessen Naranccsal a koncerten a másik Narancs-karikázónak!
Mi viszont tovább toljuk a biciklit, egészen Pilismarótig, ahol megint huhog a sóder-rém. Ott kezdődött, hogy a falu határában, a Dunakanyar kapujában egy illető kavicsbányát akart nyitni, aztán kiderült, hogy nem nyithat, aztán kiderült, hogy mégis, aztán belebukott a bányaügybe a helyi polgi, aztán jött egy új, aki vagy mondta vagy nem mondta, hogy részéről lehet vagy nem lehet kavicsbánya… A szövevényes ügy a maga kicsinységében is jól példázza korunk nagy környezeti dilemmáit, Béres Máté avatott elővezetésében.
Elolvasom!
Béres Máté
újságíró

Rendészettudományit végzett, újságíró akadémiára járt, korábban szakmai lapoknak írt. 2018 óta a Magyar Narancs munkatársa. Általánosságban tájékoztat, de igyekszik azok történeteit is feldolgozni, akiket hatalmi pozíciókban lévők megkárosítottak.

Duna menti túránk következő állomása Győr, ha Ön a lelke mélyén mindeddig megalapozatlannak tartotta saját lesújtó véleményét Dézsi Csaba András polgármesterről, olvassa el Papp László Tamás róla készült portréját, és meg fog könnyebbülni. Győrből a Nagy Narancs Transzverzális mentén Dél-Magyarországra fuvarozzuk Önt, ahol nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ne falusi benzinkutakon próbáljuk megtölteni kiürült tankunkat, azok ugyanis a benzin hatósági ára miatt a bedőlés szélén imbolyognak. Erről szól Bakos András riportja: „A férjem, aki pedig több mint harmincöt éve benzinkutat üzemeltet, az ársapka bevezetése óta kikészült.”
Még ajánljuk a 45-ösből Hegedűs Dániel politológus lendületes esszéjét arról, hogy Németországban hányan és mi okból vonzódnak Oroszországhoz, és hogy hogyan próbálnak ezzel a káros szenvedélyükkel megküzdeni, és hogy ebben a perverz vonzalomban milyen történelmi tapasztalatok játszanak szerepet. A Ribbentrop–Molotov-paktumot persze szégyelli mindenki, de lehet, nem eléggé. Azt egyébként tudták, hogy Németországban embervédelmi okokból egyáltalán nem lehet olyan dolgot kapni, amit itthon „trappista sajtnak” neveznek, de ha lehetne, biztos nem 11 ezer forint lenne kilója?
Elolvasom!
Ezen kívül még egy csomó mindent ajánlhatnánk, de a legegyszerűbb, ha saját magunkkal tesszük ezt, egészen a jövő hétig. Viszontlátásra a 46. szám beharangozójakor, és nem, nem kell visszaköszönni sem, ha már az újságoshoz rohan! Vagy a digitális újságoshoz.
Digitális előfizetés, akár már havi fizetéssel
Támogatás
Legfontosabb cikkeink a héten a magyarnarancs.hu-n:  
Egykor Horthy főhadiszállása volt a siófoki villa, amiről most a rezsiárak miatt mondana le a bérlő

A siófoki sétányon álló Thanhoffer-villa családi nyaralónak épült, de volt rossz hírű főhadiszállás, SZOT-üdülő, legutóbb pedig luxuspanzió.

A válság elérte a NER-t: hiába a százmilliós állami támogatás, nem lesz szállodája Száraz Istvánnak Zebegényben

A vállalkozónak mostanra el is ment a kedve a beruházástól.

„Örülök, hogy nem kell Magyarországon élnem” – magyarok az élet Napospartján, Spanyolországban

Az elmúlt néhány évben a lábukkal szavazókból jókora magyar közösség alakult ki a Costa del Sol településein.

Elmaradt a republikánus áttörés a félidős választásokon

Hajszálon múlhat mindkét kongresszusi házban a többség az Egyesült Államok félidős választásait követően.

ÁSATÁS
Robert Merle: „Ez bármikor jelenné válhat”
Robert Merle 1997-ben járt Budapesten, az akkori Ünnepi Könyvhét alkalmával. Akkor többek közt arról beszélt lapunknak, hogy a Mesterségem a halálban leírtakhoz hasonló dolgok bármikor újrakezdődhetnek. Az interjút az Ásatásban olvashatja újra.

FRISS
Aki nem kóstolt patkányt, az nem ismeri az életet
Kik és mit főztek a világ legkegyetlenebb diktátorainak? Az Így etesd a diktátorod című könyvből sok minden kiderül, nemcsak arról, hogy pontosan hogyan készült el egy-egy különlegesebb fogás, hanem mit tett például Szaddám Huszein, ha nem ízlett neki az étel.

FRISS
Hogyan dolgoznak és mennyit keresnek a műfordítók?
November első hétvégéjén rendezték meg a Magyar Műfordítók Egyesületének 10. szakmai hétvégéjét. Az eseményen ott volt a műfordító szakma java, de ifjú érdeklődők is. Beleolvastunk és belehallgattunk a tanácskozásba.

Könyv, zene, kiállítás, film, színház – a Narancs heti kulturális kínálata: 

KÖNYV
Aj Csing: Elvesztett évek 
Ai Weiwei apját a kommunista rendszer jobboldali elhajlás vádjával családostól száműzte, és eltiltotta az írástól, a vékony könyvben 1932-től 1942-ig, aztán 1954-től 56-ig, majd 1978-tól szerepelnek a költeményei. Aki az elejétől olvassa az Elvesztett éveket, rájöhet, hogy a költészet révén is meg lehet ismerni egy idegen világot. Bakos András írása a kötetről itt olvasható!

FILM 
Semmi 
Janne Teller Semmi című regényét először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették, a viszonyulás a könyvhöz pedig azóta is csak e két szélsőségen mozog. A könyv a változás misztériuma köré épül, a belőle készült film azonban ezt szimpla generációs problémaként tálalja, mely hibájáért az univerzalitás csodájával fizet. Olvassák el kritikánkat a filmről itt!

FILM
A magunk módjára üvölteni 
Dér Asia dokumentumfilmjének fő kérdése az, hogy „ki volt Kassák Lajos”, akinek mindenki hallotta a nevét, de műveit csak kevesen olvassák. Dér azonban nem irodalmi vagy művészettörténeti alapon közelít, sokkal inkább az utókorra gyakorolt hatásokat illetően. Ajánlónk a Verzión láthatható filmről itt!

Napi híreinkért kattintson a magyarnarancs.hu-ra itt!
www.magyarnarancs.hu