Dobrev Klára: Utcára magyar!”

„Elégedetten álltam fel a székből, miután lement a stáblista a Blokád bemutatója után. A forgatókönyvíró Köbli Norbert és a rendező Tősér Ádám remek filmet alkotott. Vitt magával, izgalmas volt, néhol drámai, és mindvégig erős, egyenes, egyértelmű. Nem didaktikus, nem életszerűtlen, de mégis határozott, „narratíva-teremtő”.
A film főszereplője Antall József, a két legfontosabb idősík ötvenhat és a Taxisblokád ideje. Antall tanárként, forradalmárként és miniszterelnökként is helytáll. Utóbbi esetben, 1990-ben [1990-től] már a halálos betegséggel küzdve. [Talán nem baj, hogy a Kádár-rendszer évtizedei kimaradtak. Antall itt hős, állhatatos karakter, és ezzel nehezebben lenne összeegyeztethető az intézet-vezetés, a kényelmes állás, illetve a Kádáréktól kapott állami kitüntetés. Meg talán szét is feszítette volna a film keretét.]
A másik főszereplő Göncz Árpád, aki ’90-ben már korántsem vizsgázik ilyen jól. A Taxisblokád idején ő az, aki keményen politizál, sőt, manipulál. Pedig államfő, akinek a nemzet egységét kellett volna képviselnie akkor, amikor még azt hittük, a köztársasági elnökök valóban ezt teszik. Ehelyett pártja pecsenyéjét sütögette. Ez a valóságban is így volt, és szerencsére a filmben is így látjuk. Nem ránk erőltetve, de érzékletesen bemutatva. Aki ismeri a Taxisblokád történetét, az sokszor felnevet, felszisszen. Például akkor, amikor meglátja a farmerkabátos Pető Ivánt [az SZDSZ erős emberét], aki meg sem szólal, de ott van Göncz mellett.
De utóbbi a kulcsfigura. Nem az SZDSZ-es értelmiség és a társutas sajtó által felépített „Árpi bácsit”, az általában mosolygó, a népszerűséget hajszoló államfőt látjuk – hanem azt az embert, aki tulajdonképpen hátba döfte Antallt. A korábbi barátot, harcostársat, aki beemelte Gönczöt a színpadra. Nincs kimondva, nincs ránk erőltetve, de a történelmet ismerők tudják: ebben a történetben ő az áruló. Avagy: szélsőségesebb megfogalmazásban a……”