Először adták át a Stein Anna-díjat a párizsi Liszt Intézetben. Az idei díjazott Horváth János miskolci festőművész, akinek az elismerést a díj alapítója, a Párizsban élő magyar képzőművész nyújtotta át kedden.
Az 1956 óta Franciaországban élő, festő- és szobrászművészként is ismert Stein Anna a művészeti tanulmányait a párizsi Képzőművészeti Főiskolán végezte. Alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon is bemutatták Franciaországban és Magyarországon, valamint a világ számos pontján. 1979-ben a párizsi szenátus felkérésére szervezte meg a magyar kortárs művészeknek szentelt Párizs–Budapest című kiállítást.
Az idén létrehozott alapítványában Stein Anna egy, a nevét viselő díjat is alapított, amelyet ezentúl kétévente adnak át. A kétezer euróval járó elismeréssel az alapító magyar művészek alkotótevékenységét kívánja támogatni. A pályamunkák közül szakmai zsűri választotta ki az idei díjazottat, Horváth János festőművészt.
Horváth János festőművész 1963-ban született, hét testvérével mélyszegénységben nőtt fel. Kitartásának és akaraterejének köszönhetően 2007-ben szerzett diplomát a Wesley János Lelkészképző Főiskolán Budapesten. Noha 19 éves korától villanyszerelőként dolgozik a Magyar Államvasutaknál, életében meghatározó szerepet játszik a képzőművészet. Szociális munkásként a közösségépítésben is nagy szerepet tölt be. Törekvése, hogy a művészi kifejezésmódon keresztül segítsen a fiataloknak megérteni a világot. Műveit hazai és nemzetközi kiállításokon mutatták be. 2004-ben jelent meg Mikor megyek hazafelé című önéletrajzi kötete, amelyben szavakkal is tükrözi a sok nyomorúsággal járó életformát és a gyermekkor szépségeit.
„Nincs különösebb filozófiám a művészetről. Egyedüli fontos dolognak azt tartom, hogy jó tudjon maradni az ember, legyen az festő, tanár, villanyszerelő vagy vasúti dolgozó.
Számomra a vasút a kenyéradó, a festés a szerelem, a közösség építése és szolgálata misszió, a család és a haza pedig szent. Nem sikeres, hanem értékes ember szeretnék lenni.
Én a pillanatnak élek. Minek tervezzek, mikor tudom, Istennek célja van velem, s nekem az a dolgom, hogy beteljesítsem. Megértéssel az emberek, alázattal a művészet iránt – ez az életcélom” – idézte a díjazottat közleményében a Liszt Intézet.
Fotó: Magyar Kurír/Lambert Attila
Egy válasz
Én nem vagryok irigy, pedig Fábry sorsaként mindent elkövettek nyomorba döntéssel együtt, hogy irigykedjek másokra, jólétével együtt az áldozóknak, de Anna és János szereplőkként voltak elvive az országból.