„Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjának” – nyomtatott hirdetmény az Astorián, alján a Magyar Írók Szövetsége felirat, felette egy százas Kossuth-bankó egyszerűen odaragasztva az ismerős, rohanós lovaskocsis festménnyel, „Menekülés a közelgő vihar elől”. Bár ekkor ez a legnagyobb forgalomban lévő bankjegy, nem nyúl hozzá senki, a járókelők éppenhogy bőszen dobálják pénzüket a kihelyezett lőszeres ládába.
Az írók adománygyűjtési akciója (a város öt pontján folytatták november első napjaiban) a forradalom erkölcsi tisztaságának szimbólumaként vált ismertté, jelezve a kegyelmi pillanatot, amikor az egyéni stiklik a közösség hite szerint egy történelmi szekundumra a nemlétezésbe enyésztek. A láda több ’56-os utcai fényképen is feltűnik, és érthető módon felkeltette a forradalom hírére Budapestre rohanó külföldi fotósok érdeklődését is.
Peter Isaac, a The Guardian (1959 előtt még The Manchester Guardian) 24 éves fotósa több képet is készített a helyszínen. Pénzt adó asszonyok, szemerkélő eső, a láda mellett két bőrkabátos őr – visszaemlékezésekből tudjuk, hogy őket az írók külön kérésére néhány órán belül eltávolították, miután a járókelők kissé felháborodtak az ottlétükön: „ez a forradalom meggyalázása, semmi szükség fegyveres őrizetre, illetéktelenül nem nyúl ahhoz a pénzhez senki”. A fotókon látjuk a gyűjtés feletti röplapokat is, amelyek új kormányt, a rákosista miniszterek eltávolítását, sztrájkot követeltek, ott vannak a Magyar Nemzeti Bizottmány határozatai (7. pont: „A Szabadságharcosok felléphetnek a kivívott szabadság védelmében bárhol és bármikor, bárki ellen.”), valamint egy kézzel írt cetli: „Volt politikai foglyok jelentkezzetek! VIII. ker., Vas u. 2.”
A forradalmi kavalkád folyamatos dokumentálnivalót kínált az október 23. után Budapestre érkező, zömmel nyugati riportereknek, akik a történelem érintésétől fellelkesedve egyik helyszínről rohantak a másikra. Leginkább fel-alá autózva a városban, de gyakran a tűzvonalba is belopódzva – Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match francia heti hírmagazin fotósa a pártház ostroma közben kapott halálos sebet a Köztársaság téren.
A külföldi újságírók legfőbb bázisa a belvárosi Duna szálló volt, a mai Intercontinental elődje. Többségük, mint a svájci Jack Metzger is, akinek magyarországi képeiről korábban írtunkhttps://24.hu/belfold/2022/06/18/szenzacios-56-os-fotok-kerultek-elo-egy-skociai-feszerbol/
Dehát szabadságharcosok voltak valóban, már akkor egy családot áldoztak éppen az írószövetség jóvoltából, azzal, hogy szerepeiket többé nem hatják végre. Ők hajtották végre a felfoghatatlan elméleteiket.
lári fári.
Denácitlanították magyarországot, mit kell ezen annyit fényképezgetni?
Az orosz és a magyar egy nép. Olyan, hogy magyar nyelv nincs is. Az az orosznak egy erős dialektusa. Nincs itt semmi látnivaló.
Az orosz mesterséges nyelv, az egész mindenség nyelvezete itt volt kitalálva, teremtésük történetei szerint, akár dobpergő román nyelv, vagy japán, vagy halandzsa angol.
„Szocializmust akarunk, de oroszok nélkül!” (’56 jelmondata) 😉
Amikor a CIA magyar vérrel tört borsot az orosz orr alá.
A történelem ismétli magát. De Vlagyimír Ripacsszkíj ezt nem látja.