A jövő a jó oktatás lett volna.
A jövő az euro bevezetése lett volna.
A jövő az olcsó, kis állam lett volna, egyszerű bürokráciával.
A jövő a Nyugat lett volna, nem a Kelet.
A jövő a jogállam lett volna és a független igazságszolgáltatás.
A jövő a családi pótlék emelése lett volna, nem a leggazdagabbaknak kitalált CSOK.
A jövő az elesetteket és szegények (az ország kétharmada) felemelése lett volna, nem az oligarchák feltőkésítése.
A jövő az innováció támogatása lett volna, nem az összeszerelő-üzem.
A jövő a demokrácia lett volna, nem a pártállam.
A jövő a tolerancia propagálása lett volna, nem a gyűlöleté.
A jövő az idegennyelv-oktatás lett volna, nem a hittan.
A jövő a szabadság lett volna, nem az autokrácia.
Most már mindegy.
Az ország anyagi és mentális lemaradása behozhatatlan.
Magyarország olyan, mint a lopott pénzből épült vidéki NER-stadion. Üres, kifűthetetlen, és senkinek sincs kedve benne játszani.