Eljött az igazság pillanata Nagy-Britanniában: a Boris Johnson-féle demagógok egykor fényes Paradicsomot ígértek arra az esetre, ha az ország kilép az unióból. Kilépett, de mi van most? Távoznak a cégek, emelkednek az élelmiszerárak, nincs elég benzin. A valóság utoléri a populizmust – írja a Süddeusche Zeitungban Carolin Emcke újságíró, (képönkön) aki öt éve elnyerte a német könyvkereskedők Békedíját.
Pedig ígértekben nem volt hiány, hogy a Brexit felé tereljék azokat a polgárokat, akik most a leginkább megszenvedik a döntés társadalmi és gazdasági következményeit. Valóságos kánaánt festettek le: olcsóbb élelmiszereket, vonzó nemzetközi kereskedelmi egyezményeket, jelentős többletbevételeket az egészségügyben, új kórházakat. Hogy jöhetnek a bevándorlók, de a nemkívánatos migrációt feltartóztatják a határon, illetve legfőbbképpen, hogy a britek megszabadulnak végre az EU igájától.
Johnson már a népszavazás előtt meghirdette a „visszavesszük az ellenőrzést” jelszavát, de az már akkor is komolytalannak és irreálisnak tűnt, hasztalan szajkózták lépten-nyomon. A politikus hiába járt elitiskolákba és beszél több nyelvet is, a nacionalista terv szószólójaként eleve volt benne valami bohócszerű. Kozmopolitaként hiteltelen volt, amit csinált, ám ezt úgy próbálta leplezni, hogy kócos, jókedvű-együgyű bolondnak álcázta magát.
A cirkusznak azonban immár vége, és a Murdoch-média semmilyen dezinformációs kampánya, a hatalom semmiféle szívhez szóló meséje nem tudja leplezni a keserű valót. Legyen szó a visszaeső kivitelről, az ellátási gondokról, a pénzügyi vállalkozások tömeges távozásáról. A válságok egymást gerjesztik.
A drámai következményekről annyit, hogy az élelmiszerárak 17 százalékkal nőttek, hosszú ideig kell várni a benzinkutaknál, a teherhajók nem tudnak kikötni, mert nincsenek sofőrök, akik kamionnal továbbvinnék az árut. Az állattartók attól félnek, hogy 120 ezer sertés nem kerüli el a kényszervágást, mert nincs elég mészáros. Egyáltalán nem lehet tudni, hogy meddig nevezheti még magát az Egyesült Királyság egyesültnek. http://https://hvg.hu/360/20211029_Suddeutsche_Zeitung_Brexit_Nagy_Britannia_EU_populizmus?fbclid=IwAR1gatOD7qjzjDlkjJN7aIlpOvips0WrRVcrEe7PZRxHa5y5RvIAZ8_wPmg
3 Responses
De van élet az eu-n kívül. Csak ott van.
Attól, hogy a britek túltolták a covid-parát (el nem végzett munkáért osztogattak pénzt), még az alapgondolat nem hibás. A benzinhiány ideiglenes volt, ott is az játszódott le, mint nálunk most az adblue-őrületben. Az egyenletes piaci forgalmat – jól meghatározható körök – befolyásolják. Az internetes hálózatok segítségével sokkszerűen kiugró forgalmakat generálnak, amit az ellátási láncok nem tudnak lereagálni.
Ezt összekötni az eu-s kilépéssel, blődség.
Nem is értem az Uniós politikát, amelyik beleszól az országok jogalkotásaiba, mint felügyeleti szerv. Így nem lehet önállóan országot irányítani. Nem Magyarországról beszélek, ahol csak saját hasznukra vették fel a pénzeket, mert megtehették, mivel senki sem álította le a nagy közös áldozásukat.
Bizzátok nálunk is népszavazásra, ha be akartok szarni! A közértelmesség!
A közértelmesség színvonalának ilyen sűllyedése amely az utolsó két évtizedben szinte már ijesztő méreteket öltött tehát nem a szovjet beavatkozás következménye. A közértelmesség a paralizisét diagnosztizáló megállapítás mely között húsz esztendő telt el mutatja, hogy az iskolázatlan pártfunkcionáriusok tömeges befolyása révén felszaporodtak.
Sükösd Mihály az Élet és Irodalomban 1963-ban! brutális egyértelműséggel mutatott rá az egyetemre jelentkező magyar ifjúság humanisztikus műveltségének lesújtó nívótlanságára, az önálló ítélőképesség ijesztő hiányára! (és ezek az emberek vannak ma ország vezetői posztokon!) Hellenbart Gyula
A tömeg értelmi színvonalát nem lehet eléggé alábecsülni.