A „B” oldal évei…

Tartsuk fenn aktivitásunkat. Tervezzük meg a következő életszakaszt, legyenek céljaink. A képességek és a készségek hanyatlását megállítani nem, de lassítani lehetséges.

Erősítsük önbizalmunkat azáltal, hogy nem csak a hátrányokra koncentrálunk. Ne szégyelljük a korunkat, hiszen „megdolgoztunk érte”. Tiszteljük magunkat, mások tiszteletét viszont ne várjuk el, hanem vívjuk ki. Az önismeret, a képességeink és lehetőségeink összehangolása a vágyainkkal hozzásegíthet ahhoz, hogy békét kössünk önmagunkkal. Ne csak a nehézségeket és a veszteségeket tartsuk számon életünkben, hanem gondoljuk át azt is, hogy mit kaptunk, mivel gazdagodott a személyiségünk, mi mindent tettünk le az asztalra.

Az elfogadásnak is fontos szerepe van abban, hogy ne teherként éljük meg az idősödést. Elfogadni a reális korunkat a kor és az annak következtében fellépő jelenségek elfogadását jelenti. Ezt a folyamatot segítheti elő, ha napirendünket a teherbírásunkhoz igazítjuk; reális célokat tűzünk ki, elkerülve így a csalódásokat és kudarcokat; elfogadjuk a testi- lelki változásaink természetességét; amin nem tudunk változtatni, azt nem erőltetjük, felhagyunk az aggályoskodással.

Egészségünk őrzése érdekében kerüljük az egészségünkre ártalmas cselekvéseket. Változtassunk táplálkozási szokásainkon: együnk többször keveset, iktassunk be több egészséges ételt étrendünkbe és ügyeljünk a kellő mennyiségű folyadék bevitelre. Mozogjunk minél többet a passzív tévénézés helyett. Időnként mozgassuk meg végtagjainkat, sétáljunk, tornázzunk, jógázzunk.

Tevékenyen töltött időskorral javítható az életminőség. Az életminőség nem más, mint a boldogság, ami viszont az élettel való elégedettség függvénye. A boldogság idős korban is „jár”. Viszont annak megélése mindenkinek a saját felelőssége.

Társas kapcsolataink fenntartása érdekében vegyünk részt a környezetünk életében. Ismerkedjünk, barátkozzunk. Számos módja van annak, hogy ne szakadjunk ki a társadalomból: vállaljunk önkéntes munkát, unokázzunk. Merjük újra megélni a régi vagy egy új szerelmet, mert az is „jár”.

A folyamatos tanulás és kíváncsiság a szabadidő hasznos eltöltésén túl a szellemi életet is edzi. Ezáltal lassítható a mentális öregedés. A különböző kreatív tevékenységek, társasjátékok, rejtvényfejtés, írás, korrepetálás is hasonló célt szolgálnak. Akár nyelvtanulásba vágunk, vagy számítógépes tanfolyamra járunk, nagymértékben hozzájárulunk szellemünk frissen tartásához. Mindemellett az új ismeretek megkönnyítik a felgyorsult, változó világhoz való alkalmazkodásunkat és megnyithatnak előttünk számos új lehetőséget is.

Engedjük meg magunknak a pihenést és töltsük fel magunkat üzemanyaggal. Töltődjünk zenével, tánccal, hobbival.

Egészségünk nagymértékben függ a gondolkodásmódunktól is, attól, hogy pozitívan vagy negatívan szemléljük-e az életet. Változtassunk a gondolkodásunkon: tekintsünk erre az életszakaszra úgy, mint esélyre a változásra, új élmények és örömforrások felfedezésére. A környezetünkben, életkörülményeinkben és életmódunkban bekövetkező változások új megoldási, működési módokat követelnek meg tőlünk. Akkor vagyunk sikeresek az életben, ha képesek vagyunk megrögzött szokásainkat, gondolkodási sémáinkat elengedni és változni, változtatni.

Törekedni kell arra, hogy kihozzuk az új élethelyzeteinkből a maximumot, amikor is elmondhatjuk, mindent megtettünk, ami tőlünk telt.