Drámaian megugrott az öngyilkosságok száma a járvány első évében

  • Tíz százalékkal többen követtek el öngyilkosságot 2020-ban, mint 2019-ben.
  • Ez szembemegy az elmúlt évtizedek trendjeivel.
  • Nagy szerepe lehet annak, hogy a járvány miatt gyorsan visszavágták a pszichiátriai ellátást, és még mindig nem építették vissza teljesen.
  • A növekedés elsöprő részét a férfiak adják.

Nagyot ugrott az öngyilkosságok száma 2020-ban: 1706-an vetettek véget az életüknek, míg 2019-ben 1550-en. Ez 10 százalékos növekedés, a rendszerváltás óta egyszer sem volt példa hasonlóra. Legfeljebb 2-3 százalékos emelkedések fordultak elő, például a 90-es és a kétezres évek második felében, de hosszú távon egyre csak javult a helyzet.

Feltűnő, hogy a növekedés elsöprő részét a férfiak adják.Hárommal több nő és 153-mal több férfi lett öngyilkos 2020-ban, mint 2019-ben. A férfiaknál ez 13 százalékos növekedést jelent, míg a nőknél az 1 százalékot sem éri el.

„Mintha jelentkezett volna még egy „fertőző betegség”, ami nemek szerint válogat” – mondta Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke, akinek egyelőre csak hipotézisei vannak, mi állhat a háttérben. Elképzelhetőnek tartja, hogy azokban a családokban, ahol a hagyományos nemi szerepeket követik, a válság miatt munkájukat vesztett, családfenntartó férfiak nehezebben viselték a megélhetési gondokat.

De ennek alátámasztásához látnunk kellene az öngyilkosok korosztályi megoszlását, amit még nem hoztak nyilvánosságra.

A hiányzó ellátás böjtje?

Logikusnak tűnik a járványban keresni a növekedés magyarázatát, de nem annyira magától értetődő az összefüggés, mint elsőre hinnénk. A vírus megjelenését követő néhány hónapban a világ számos pontján, például az Egyesült Államokban, az olaszországi Lombardiában, Németországban és még jó néhány fejlett országban visszaesett az öngyilkosságok száma.

Egy ezzel foglalkozó tanulmány szerint a szorongással, stresszel, félelemmel járó társadalmi trauma sokakban először az összetartozás, a szolidaritás érzését ébresztette fel. A túlélésbe és a tudomány győzelmébe vetett hit, a közös küzdelem tudata alkalmas lehetett arra, hogy sokan a nehézségek ellenére is reménnyel tekintsenek a jövőbe. Más megrázkódtatások, akár háborúk, természeti katasztrófák idején is megfigyelték ezt a jelenséget: először a szokásosnál kevesebben, aztán többen követnek el öngyilkosságot.

Részletes adatok híján egyelőre nem tudjuk, hogy Magyarországon a nemzetközi trendekkel szemben már tavasszal megugrott-e az öngyilkosságok száma, vagy csak az év második felében. Előbbire utal, hogy Szekeres György, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke már az első hullám idején találkozott ilyen beszámolókkal. „A helyszínelő rendőrökben a szokásosnál többször merült fel, hogy talán mégsem baleset, hanem öngyilkosság történt. Ezekből a történetekből persze nem vonhatunk le általános következtetéseket.”

Ha a járvány már kezdetben így megemelte az öngyilkosságok számát, az azért is riasztó, mert elképzelhető, hogy később még tovább romlott a helyzet. Ebben majd akkor láthatunk tisztán, ha nyilvánosságra hozzák a 2021-es adatokat.

 Fotó: SOLENE ARTAUD/Hans Lucas via AFP

A fertőzéstől való félelmet, a karantént, a magányt, a kiéleződő családi feszültségeket, a munkahely elvesztését, a létbizonytalanságot, az iskolák bezárását sokan súlyos mentális teherként élik meg. A pszichés betegséggel élő embereknél ilyenkor különösen megnő az öngyilkosság kockázata, pláne, ha nem kapják meg a szükséges segítséget.

A járvány miatt a világon mindenhol muszáj volt visszavágni a normális egészségügyi ellátást, hogy ápolni tudják a covidosokat. Magyarországon a pszichiátria különösen megszenvedte ezt, sok kórházban innen vonták el legkorábban és ide adták vissza legkésőbb az ágyakat. Ennek egyrészt finanszírozási okai voltak, de szakértők szerint szerepet játszott az is, hogy a pszichés problémák kívülről „láthatatlanok”, és az amúgy is meggyengült szakterületnek alig van lobbiereje.

A pszichiátriai osztályok egy részét még augusztusban, hetekkel a harmadik hullám lecsengése után is takaréklángon működtették. A járvány alatt végig jellemző volt, hogy csak a legsúlyosabb esetekben tudták befektetni a pácienseket, a telefonos megbeszélések sokszor elmaradoztak, nem tudták figyelemmel követni a gyógyszerek adagolását sem.

A depresszióval, skizofréniával, bipoláris zavarokkal küzdő emberek jelentős részét ma már nem fekvőbetegként látják el, hanem a pszichiátriai gondozókban, vagyis a járóbeteg-ellátásban. De ezeket is mélyen érintette a járvány, súlyosbodott a szakemberhiány, sokakat átvezényeltek, az idős orvosokat pedig hazaküldték.

Szekeres szerint „a járvány akkora csapást mért az általános egészségi állapotra és az ellátás hozzáférhetőségére, hogy azt egy jól funkcionáló rendszer is nehezen bírna ki. A magyar egészségügy pedig megroppant ebben”.

Az öngyilkosságok száma persze nem csak az egészségügyi ellátás minőségétől függ. Nem mindegy az sem, hogy egy társadalomban milyen a mentális betegségek megítélése, egyáltalán mekkora a tudatosság, foglalkoznak-e ezzel az iskolában, számíthat-e az ember a családja, munkahelye támogatására, elérhetők-e klubok, önkéntes segítők. Ahol ebben jobban állnak, ott az egészségügyi ellátás visszaszorulása is kisebb károkat okozhat, hiszen van olyan társadalmi háló, ami nagyobb eséllyel felszínen tartja az érintetteket.https://444.hu/2021/09/13/dramaian-megugrott-az-ongyilkossagok-szama-a-jarvany-elso-eveben