Szeretem Sátoraljaújhelyt. Mint ahogyan szeretem Budapestet is; engem nem zavar a tömeg, a nyüzsgés, a kavalkád, simán el tudnék éldegélni a belvárosban (na, jó, azért egy tetőkertes kis lakásra gondolok itt ábrándosan), mint ahogyan zökkenőmentesen elmotoszkálnám a hétköznapjaimat valamelyik zempléni alig lakosú apró zsáktelepülésen is.
Szóval szeretem a szülővárosomat, bár mostanság ritkásan jutok haza, de a megérkezés, ahogy az ember ráfordul Némahegy kanyarjára, a háttérben pedig előkomorul a Sátor-, meg a Magas-hegy, ugyanúgy, örökkön örökké bedobogtatja a szívemet. Még akkor is, hogyha huszonévesen szinte menekültem a „nem történik semmiből” fel (mert ide ugye fel kell jönni vidékről) a „nagy faluba”.
Olvasom az Átlátszón, hogy került valahonnan pénz, és bár eredetileg 2,8 milliárdra, meg üveghídnak tervezték, 4 milliárdból mégis megépül a saújhelyi függőhíd. Ami igencsak megosztja az otthoniakat, de én most nem erről írnék. Hanem, hogy mi értelme van ennek az egésznek.
A rendszerváltás környékén úgy 20 ezer lakója volt a városnak, most 13 ezer körüli lehet a lélekszám. Eljönnek az emberek, ahogy eljöttem én is, nem tudja megtartani őket Zemplén fővárosa. Nem egyedi a probléma, sok vidéki településen hasonló méretű az elvándorlás.
Erre született a politikai válasz, hogy Sátoraljaújhelyből turisztikai attrakciót kell csinálni, az majd fellendíti a települést. Végül is miért ne, a hegyek, a sípálya, a kilátó, Zemplén, a borok, a Magyar Kálvária, Kazinczy Széphalma, a zsólyomkai pincesor, vagy az Ungvári Pincék – micsoda alapok, ugyebár. Az évek alatt lett hát kalandpark, nyári bob, meg a libegő, és hegyről-hegyre átcsúszás, mind-mind remek dolog. De tényleg, ezt most irónia nélkül mondom. Ide sorakozna a két hegyormot összekötő bitang hosszú függőhíd is.
A gond, hogy a rendszer nem annyira működik. És lehet még hozzápakolni megannyi turisztikai produkciót, az alapvető probléma ugyanaz marad. Érkezik a turista, az elkerülő úton elkerüli a forgalommentesített belvárost, kihajt a város szélére, kikalandparkozza magát, aztán beül az autóba, és huss, kellemes élményekkel telve gurul tovább.
A belváros, ami pedig annyira hangulatos, pont olyan, mint az „én időmben”, ugyanazok az arcok ülnek ugyanazokon a helyeken az italukat kortyolgatva. Mondjuk, az állandóságnak is megvan a varázsa.
Csak, mert senki sem gondolkodott azon, hogy lehetne a vendégeket több éjszakára a városban tartani. Ha én lennék a polgármester, a borászokkal, őstermelőkkel közösen azon agyalnék, miként tudnánk lokális gasztronómiai központtá varázsolni a városkát. Legfőképpen pedig azon melóznék, hogy legyenek jó, de megfizethető szállások a városban. Egy esti wellness például csodákra képes.
És tolnám ezerrel a kultúrát, annyi, de annyi érték és hagyomány rejlik Zemplénben: a Völgyfesztivál mintájára megcsinálnám a Hegyfesztivált, bevonva a környező falvakat is. De minden hétvégére rendeznék valami kis apró minifesztivált, kézműves piacot, sör- és borvásárt, sajtmustrát, mindent, amit Zemplén nyújtani képes.
Így aztán a látogatók alapjáraton is hosszú hétvégére érkeznének: első nap kalandpark full extra, este pancsi a hotel élményfürdőjében. Második nap zempléni kirándulás, estefelé borkóstolóval az Ungvárin, majd kis kulturális móka a belvárosban, koncert, vándorszínház, hozzá a helyi ételek, italok. Vasárnap vártúra, előtte még kézműves cuccok turkálása a főtéri gasztropiacon, este a sok-sok várbarangolástól fáradt, de lelkes búcsúwellness.
Örömbódottá.
A függőhidat meg gyorsan el kéne felejteni. Plusz látogatókat nem fog hozni, és úgyse jön ki 4 milliárdból, lásd még: alkotmányos költség.
Én sajnos nem mentem el időben Borsodból, ahogyan többen tanácsolták, ráment az életem. Nem telik utazásokra, de néha szeretnék Újhelybe menni a temetőbe, de a polgármester nem szervezte meg az átutazásokat azoknak, akiknek nincsen autójuk. A helyijárat talán a hetvenes évekig várta be a gyorsvonatokat, nem látja el a funkcióját. Sőt a Hegyközbe utazás is nehézkes a vonatról történő leszállás után. Taxis sem nagyon akad, így aki nem bír kigyalogolni a másik végére a városnak koszorúkkal, csomagokkal, annak lehetetlen eljutnia a temetőig. Most fordított világot élünk 85 éve: a tömeg közlekedik autókkal, az emberek meg gyalogosan. Szerencsés, akiket kivittek Pestre és mindenfelé. Én sajnos nem szerethettem meg a várost, nem volt rá módom, meg lehetőségem, sem időm.
Hogyan lehetne orrbán birtok fölé át telepiteni?
A háború végétől nincs visszaépítve Kenézlőnél a Tisza-híd. Ha valaki S.újhelyből át szeretne menni pl: Nyíregybe le kell mennie Tokajig és úgy vissza fel. Na de miért is szeretne bárki is utazgatni a végekről, főleg ha pénze sincs rá, mert egy ilyen kerülő nem kevésbe fáj. Egyébként ez a függő híd csodálatos lenne.
Politikus gazemberekkel feldiszitve még jobban mutatna!