KEREKEKEN DEBRECENBE….Az Avas fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdések

NEHOGY KEREKEKEN KELLJEN ÁTTOLNI DEBRECENBE!

Egy esztendővel ezelőtt indult az első fórum, amit a városházán tartottak. Most, hogy a karanténhelyzet zárultával már nem csak online konzultációkra van mód, néhány hete ismét „élőben” zajló beszélgetést hívott életre az önkormányzat és a Miskolciak az Avasért Alapítvány, a rendezvénynek a Művészetek Háza kávézója adott helyet. A résztvevők: Szunyogh László városi főépítész mellett Fedor Vilmos (korábban alpolgármester), Rudolf Mihály és Taba Benő (építészek), Darázs Richárd (Észak-Keleti Átjáró Egyesület), Hajdú László (Expert Factor Zrt.), Szendrei Mihály (Miskolc és Térsége Turisztikai Egyesület), Szolyák Péter (Herman Ottó Múzeum).

– A városvezetés és jómagam is úgy tartjuk, hogy a nagy kérdéseket fontos minél szélesebb körben megbeszélni, ébredjenek új gondolatok, kaphassunk hasznos válaszokat. Az Avas fejlesztésének ügye is ilyen kérdés – fogalmazta meg Szunyogh László. Az Avasról és kerekekről szóló költői kép után arról beszélt:

– Kevés nagyváros van a világban, ahol ilyen domb áll a település közepén. És ami ennyire multifunkciós, talán egy sem. Együtt vannak itt: a szakralitás, a művészeti élet, a borkultúra, az építészeti tartalom, a történelmi emlékek, a természeti környezet.

A jelenlegi önkormányzati elképzelések a domb északi, tehát város felőli oldalára és az Avas-tetőre koncentrálnak. A készülő Avas-koncepció alapvető irányait ismertette a főépítész, hogy megindulhasson róluk a szakmai, illetve társadalmi vita. „Csak közösen tudunk valamit elérni – érvelt a nyitottság mellett –, eddig főleg a civil és a vállalkozói szféra járt az élen, nagyon helyes, hogy erre a várospolitika is lecsapott az utóbbi években.”

Mint emlékezetes, tavaly döntés született a városházán: a korábban a főtér fejlesztésére elkülönített pénzt „felviszi” inkább az önkormányzat az Avasra. Akár jelképesnek is tekinthetjük: a pénzt felvinni azért kell, hogy utána más is, minél több minden és minél többen is feljuthassanak. A legsürgetőbben megoldandó feladatok egyike épp ez: nehéz ma (évtizedek óta) felmenni a dombra akár gyalog, akár kocsival, akár tömegközlekedéssel. A koncepció mindháromra vonatkozóan javítana a helyzeten. A kötélpálya (nevezzük siklónak, libegőnek, bárminek) kiránduló helyieket, idelátogató turistákat éppúgy könnyen felvinne a dombra, pontosabban a kilátóhoz, mint a túloldali lakótelep és a belváros között ingázókat, munkába-iskolába járókat a 35-ös busz alternatívájaként. Sőt, a kerékpáros közlekedést is segítheti. Kiegészítője elektromos buszjárat beindítása lehetne az Avasi lakótelep gerincvonalán. Az autók számára a Perczel Mór utca felől nyitnának utat, egyúttal parkolókat is, mondván, „ne legyen olyan féloldalas az Avas”, mint volt eddig.