Hatos Pál történész: Nem lehet kiradírozni a magyar történelemből a Tanácsköztársaságot

HVG: Az értelmiség, közte kiváló művészek, mégis sokáig csodálta a rendszert. Ennyire naivak voltak?

H. P.: Mindenki a maga lázadását látta bele a vörös uralomba. Bartók például a  Zeneakadémián a Wagner-epigonokat népdalra akarta cserélni. Babits Mihály elvtársaknak szólította ugyan a hallgatóit, de a saját költészeti forradalmát vívta a kommüntől kapott katedrán. A polgár megtestesítője, Márai Sándor a szemébe lógó hajával ekkor lett celeb, a terrorista Fabik-különítmény vendége volt a Prohászka Ottokártól elkobzott püspöki palotában. De mindenki igyekezett felkerülni a művészek hivatalos listájára, mert így járadékot kaphatott. Amit Szabó Dezső is felvett az utolsó pillanatig, miközben az ellenforradalmi rendszer későbbi alapművét is szabadon publikálta. Akkor még

az országot 1941-ben a háborúba beléptető miniszterelnök, Bárdossy László a közoktatási népbiztosság osztályvezetője volt. Kármán Tódor megújította a felsőoktatást, a pszichoanalízis a világon elsőként egyetemi tanszéket kapott, a propagandafilmeket Korda Sándor és a később a Casablancát jegyző Kertész Mihály forgatta, igaz, még időben leléptek.

Ezért sem lehet kiradírozni a magyar történelemből ezt a 133 napot.https://hvg.hu/360/202111__hatos_pal_tortenesz__tanacskoztarsasagrol_generacios_forradalomrol__temettek_amunkat