Csörsz árok. Sokan úgy vélekednek, hogy az egyik árok két végpontján van Árokszállás és Ároktő

Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerjük Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz-árok, Rasponné útja, Ördögszántás, Kakasborázda.

A Csörsz árok római irányítással épült szarmata sánc-árok rendszer.

Az árkot 1067-ben említi először oklevél: magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit. Több mint 1600 évig maradványai jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan.

A közvetett írásos források is 5. század előtti építésre utalnak. A Csörsz-árok név először a Krakkói Krónikában szerepel, amely a késő római korszakba helyezi a sáncok építését, még pontosabban a hun időszak elé: `Azért hittanak Czersz árkainak, …hogy az árkot az országnak oltalmára legelőször az csináltatta volna meg Attilának előtte, mikor itt külön- különb nemzetek lakoztak.`

A Kárpát-medencében élő szarmaták Dacia provincia feladása után egyre közelebb szorultak a Duna vonalához, vagyis a korabeli római birodalom határához.

322-ben Nagy Constantinusnak ismét meggyűlt a baja a szarmatákkal, és arra kényszerült, hogy hadjáratot vezessen az Alföldre.

A győzelem után egy szerződés keretében a császár kötelezettséget vállalt a szarmata szállásterületek határainak garantálására a germánokkal szemben, ha a szarmaták nem támadnak többet a birodalomra.

A rómaiakat kettős cél vezérelte a megállapodással. Egyrészt a folyton nyugtalankodó szarmaták lecsillapítása, másrészt a védelmi vonalak előretolásával egy ütközőzóna kialakítása, ahol az ellenség támadó ereje és lendülete lelassul. Az Alföldön a sáncokon belül élő szarmaták így római protektorátus és bizonyos fokú római katonai ellenőrzés alá kerültek.

A Csörsz-árokrendszer sáncai a hunok megjelenésével elveszítették eredeti rendeltetésüket, de természetföldrajzi tényezőként továbbra is meghatározóak maradtak.

A későbbi századok során útként, vízelvezetőként és birtokhatárként használták őket. A Kárpát-medencében élő népek fantáziáját a sáncok még a 19. században is megmozgatták, ezt bizonyítja a sáncrendszernek nevet adó Csörsz-legenda is.

A Csörsz-árok története mesei elemekkel:

A rege szerint Csörsz király elhatározta, hogy a szomszéd király lányát veszi feleségül. Azt szabták neki feltételül, hogy a Dunától a Tiszáig hajón vigye át menyasszonyát. Csörsz király a népével mély árkot ásatott, mely összeköti a Dunát a Tiszával. A király igen szerette a mulatozást. Az árok ásásával a zúgolódó nép már Jászkisérig haladt, amikor egy zenész már nagyon megsokallta a muzsikálást, és fejbe vágta a királyt a hegedűvel. A király menten szörnyethalt. Lett nagy öröm Magyarországon, véget ért a rabszolgaság. Ahol meghalt a király, ott temették el. Ahány munkás dolgozott az ásatásnál, az mind egy lapát földet dobott rá. Így keletkezett az a nagy árok és domb, amely Jászárokszállás határában még ma is látható.

Hol húzódik az árokrendszer?

Az árokrendszert általában Csörsz árkaként, vagy Ördög árkaként, esetleg Avarárokként, egy hatalmas ókori védőműrendszer maradványaként ismerik Magyarországon, a Duna-Tisza közi Alföld északi részén és a Tiszától keletre.

Mi, Árokszálláson mindig azt az árkot tekintjük és nevezzük Csörsz árkának, amely végighúzódik településünkön és annak határán, függetlenül attól, hogy Csörsz árok máshol is van. A monda alapján sokan úgy vélekednek, hogy az egyik árok két végpontján van Árokszállás és Ároktő. Egy másik árok Gödöllőtől vezet szintén a Jászságon keresztül ugyancsak a Tiszáig. Az biztos, hogy Árokszállás (Erdőárka, Csörszárka, Erdőmelléki szállás, Áruk melléki szállás, Nagyárok, stb.) elválaszthatatlanul kapcsolódik a Csörsz árkához.

Ez az árok azonban úgy tűnik, hogy része egy árokrendszernek, melynek teljes hosszát mintegy 1.600 kilométerre becsülik. Ez az árokrendszer gyakorlatilag az egész Kárpát-medencét behálózza. Több vonulata is van. Általában három fővonulatot szoktak említeni, az északit, melynek része lenne a mi Csörsz árkunk is, majd ettől délebbre a Kisárok vonulata a második és délen húzódik a harmadik fő vonulat. Ennél azonban lényegesen bonyolultabb a helyzet. A fő vonulatokból mellékágak indulnak különböző irányokba. Számomra erős leegyszerűsítésnek tűnik ez a hármas besorolás. Sajnos – tudomásom szerint – még nem történt meg a teljes árokrendszer feltérképezése. No de nézzük, mit mondanak az árokrendszerről a források:

Pesty Frigyes Helynévtárában írja Árokszállásról: „A város határában van…a Csőrsz árok egy 2-3 öl szélességű és némely helyen 3 öl magasságú árok mely Borsod megyei Ároktő helységénél a Tisza partján kezdődvén végig jön Heves megyén a Jászságba Árokszállás várossa közepén és határán Csány alatt végződik. – Ennek eredetéről ásatásáról hiteles irat nincs, hanem hagyomány szerint Csőrsz (:Eörs:) vezír ásatta volna, mint mai elnevezése is mutatja. A hagyomány szerint Csány (:Chan:)on öletett volna meg az ásató vezír, innen vette volna Csány nevezetét.” „A Kis árok melly a Nagykunságban eredvén a Jászságon keresztül jövén, Árokszállás határát választja el Berénytől és szinte Csány körül végződik, ennek eredetéről semmit sem tudni, hanem véleményem szerint a két árok köze Eőrs vezér birtoka lévén, határait ezekkel kerítette, ezt pedig onnan magyarázom hogy a Kis Árok is Tisza Eőrs táján kezdődik és Csányig terjed – a Csőrz (sic!) árok is Tisza Eőrsel átellenes Ároktőtöl kezdve szinte Tarna-Eőrs mellett Csánynál végződik.”

Palugyay Imre a Jász-Kún Kerületek, Külső Szolnok Vármegye leírásából idézek: „A jászföldet még két nevezetes árok: a Csörsz-árka és Kis-Árok hasitgatják keresztül, mellyek hihetőleg az avarok sánczolásai valának; az első Borsod vármegyében kebelezett Ároktő helységnél kezdődve Heves vármegyén át Füzes-Abony, Dormánd, Erdő-telek, Kál, Atány, Bód, Zsadány s Árokszállás határain keresztül Heves vármegyei Csány helységig vonúl el, hol mint a néprege hiszi, magyar ősvezér Kund fia, Csörsz Chánnak, sírja létezik.” (63-64. o.) A XIX. századi szerző szerint Árokszállás „Nevét „Csőrsz árka”-nak nevezett azon ároktól, melly a városon már betemetve keresztül vezet, (l. a 63. lapon) kölcsönözte.”

Clementis Móric jász térképén 1855-ben feltüntette a Csörsz árkát. Ahol az árok Árokszállástól nyugatra másodszor keresztezte a Tekerő patakot, ott egy nagy kőhíd volt, és innen tovább, az árok töltésén halad az Árokszállástól Csány felé vezető pesti út.

Árkunkat Horváth Péter a következőképpen írta le 1801-ben: Ároktő-Füzesabony-Dormánd-Erdőtelek-Kál-Átány-Bod-Zsadány, majd Árokszálláson át Csánynak, ahol abban a halomban vesznek el nyomai, amelyet a monda szerint Csörsz khagán hányatott (Fodor 40. o.).

A Jászság két legnagyobb élővize a Zagyva és a Tarna. A Tarna Fodor szerint (32-33. oldal) eredetileg Tarnabodnál keresztezte a Csörsz árkát. Miután Zsadány megépítette a “vidék gátját”, részben a Csörsz árokba terelte a Tarnát, s a Benéig ebben futott a Csörsz-Tarna torkolatáig. Egy nagy mocsár volt az egész terület Zsadánytól – Dósáig.

Az ún. Kisárok vonulata Ágó – Dósa – Apáti irányban húzódott. Ez az árok Pesttől északra a Dunánál kezdődik, majd Gödöllőn, Turán, Jászfényszarun, Jászdózsán és Jászapátin át Heves megyébe nyúlik. A Nagyárok határrészünk – szerintem – a Kisárok párjaként kapta nevét. Ne felejtkezzünk el a másik, a Nagyároktól keletre fekvő határrészünkről, Gyarokpartról sem, amely, mint földrajzi név szintén összefügghet az árokrendszerrel.

Bonyolítja azonban az árok / árkok körüli helyzetet, hogy a hatalmas árokrendszer behálózta a Dunántúlt, az Alföldet, Felső-Magyarországot és Erdélyt is. Van, ahol római, van ahol hun vagy avar árokként emlegetik a források, de az eredetet és a rendeltetést még mindig némi homály fedi. Gyárfás (I. köt. 573. old.) IV. Béla 1256. évi okleveléből is idéz, melyben a “gigászok árka” szerepel. Más források is említenek óriások szántotta árkokat.

Bartalos Gyula egri kanonok a Csörsz árok irányát a következők szerint állapította meg – helyszíni tanulmányok alapján – 1910-ben: Ároktő-Felsőtelek-Zsadány-Visznek-Árokszállás-Csány-a hatvani Strázsahely-Kiskartalpuszta-Verseg-Ecskenti erdő-Tótgyörk-Szilágy-Váchartyáni Öreghely-Vác.

Pulszky Ferencz, Régészeti emlékek az Alföldön című munkájában a következőket írja az árokrendszerről:

„Minő különböző néptörzsek lakták az Alföldet a legrégibb időktől fogva egész a népvándorlás koráig: nem lehet pontosan meghatározni. Napfényre került emlékeik az egész Alföldön stiljökre nézve azonosak, de azon jellemző őskori erődítések, melyekre sok helyütt akad a földmívelő, mutatják, hogy különböző népségek laktak itt, melyek egymással gyakran háborúban éltek; ugyanazért határaikat egymás ellen biztosítani akarták. Azon messzire terjedő árkokat és sánczokat értjük, melyek az Alföldet különböző irányban átszeldelik s melyeket a föld népe hol egyszerűen nagy ároknak, hol római sáncznak, hol Ördög-, hol Csörsz-ároknak nevez. A nép az oly nagy munkákat, melyek emberi erőt meghaladni látszanak, mindenütt vagy a rómaiaknak, vagy mesés óriásoknak, vagy az ördögnek szokta tulajdonítani s ezekhez fűzi mondáit. Így a Csörsz nevet is egy mesés királyfinak tulajdonítja, holott az valószinűleg nem egyéb, mint a szláv csert (csehűl csrt) szónak magyar átalakítása, mi az ördögnek eredeti elnevezése a szlávoknál, mielőtt a kereszténység a diabel nevet náluk is meghonosította. Az ekevas sok helyütt elegyengette már ezen sánczokat és árkokat, de a kutató nyomon követheti hosszú vonalaikat, melyek a vezérkari térképeken csakugyan föl vannak véve épebb részeikben.

A Duna és Tisza közt Vácz táján kezdődik az egyik sáncz, mely Hatvannál Árokszállás felé kanyarodik, onnét Erdőteleknek, hol az egyik ága Füzes-Abonytól fölfelé Diós-Győr irányában a hegyek alatt a Sajóhoz fut, a másik Ároktő mellett a Tiszáig ér s azon túl Püspök-Ladányig és Bárándig folytatódik lefelé. Egy másik ilynemű erődítés Duna-Keszinél kezdődik s Gödöllőtől csaknem egyenes vonalban húzódva, Puszta-Szent-Györgynél a Tiszáig ér. Egy harmadik Isaszegtől Jász-Ladánynak fut s valószinűleg Bárándnál csatlakozik az első nagy árokhoz. Bajától Szelevényig ismét találunk ily sánczokat; továbbá Apatintól Járekig s innen a Tiszával egyközűleg Csongrádmegye határáig azon erődítéseket, melyeknek alsóbb részét római sánczoknak szokták nevezni, s melyek mint ilyenek az 1848/9-iki hadjáratból is ismeretesek.

A Tiszán túl Szabolcsmegyéből Tisza-Dobtól megy egy ilyen erődítés Hajdú, Bihar, Arad, Temes és Torontál megyéken keresztűl s Kubin alatt a Dunáig ér. Másik ága Nagy-Várad felé s onnét le Új-Palánkára, s e kettő közt egy harmadik ága Sarkadtól Dézsánfalváig mutatható ki. Mind ezen erődítéseket az jellemzi, hogy egy oldalról sok helyütt hét-tíz méter magas a feltöltésük, ezek alatt pedig árok van, mely itt-ott gyakran kilencz méter széles. Helyenként kapuk nyilnak a töltésen, de az őrtornyoknak, melyek a római határ-vallumokat Német- és Angolországban jellemzik, itt semmi nyoma nincs. Az egész mű óriási, de kezdetleges.”

A Csörsz árkától és a Kisároktól délre, Bajánál kezdődik egy Ördögárok nevet viselő hosszú árok, amely Kiskunhalas alatt húzódik Jászszentlászlón és Petőfiszálláson keresztül, Kiskunfélegyháza határán át, majd a Tiszántúlon folytatódik Mesterszálláson át Gyomáig, és Szeghalomnak tart. Ennek egyik ága lehet a Dévaványa és Túrkeve közötti, a Berettyóig tartó szakasz, de több ilyen mellékágát is feltételezik az ároknak. Ismernek Ördögárkot Debrecen – Nagyvárad – Arad irányában is. A Maroson túl is folytatódik az árok, sőt három vonulatát is számon tartják, de innentől római sáncznak titulálják.

Hol láthatók az árok egyes részei, szakaszai?

Gvadányi József idejében Árokszállás határában még viszonylag épségben meglehetett a Csörsz árok: Gvadányi Peleskei nótáriusa Budára tartott, mikor a Mátra felől nagy vihar kerekedett. A nagy zivatar után lovastól belecsúszott a Csörsz árkába. Lova a sekély vízből ki tudott menni. Egy óra múlva egy árokszállási csikós tanyáján kötött ki. Berbécs lapocka pörköltöt kapott. Ő meg elővette kulacsát. Nótárius uram nagyon meg volt elégedve a vendéglátással. Négyiccés hangulatban hagyta el Árokszállást, majd Berényben ivott a Lehel kürtjéből, majd Aszód felé hagyta el a Jászságot.

Az árkok maradványai tehát hosszú időn keresztül jól láthatóak voltak, azonban a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések és folyószabályozások nyomán mára már csak kis szakaszok ismerhetők fel világosan. A nyomvonalak kikerülték a laza, homokos talajú területeket (ahol hamar betemetődhettek volna], ahol pedig vizes, ingoványos területre futottak, ott építésükkor a maitól valószínűleg eltérőek voltak a talaj- és terepviszonyok.

Nekünk, árokszállásiaknak szerencsénk van, mert még ma is láthatók a Csörsz árka egyes részei, szakaszai, sőt olyan hellyel is dicsekedhetünk (dicsekedhetnénk!), ahol teljes épségben megmaradt a Csörszárok egy vonulata.

Az árok és Jászárokszállás elválaszthatatlan összefonódását mutatják földrajzi neveink, helyneveink is: „Csörszárok dűlő: A Csányi út mellett fekszik. Nevét az árokról kapta. 1808: Tsörszárok. Kiváló mezőségi vályogtalaja van. Itt voltak a Szabó tanyák.” (André Erzsébet: Jászárokszállás nagyközség határának és belterületének földrajzi nevei, Szakdolgozat, 1973.) A Csörszárok dűlő másik neve Nagyárok dűlő (Farkas Ferenc: Szolnok megye földrajzi nevei I. 27. o.), mivel nálunk, Árokszálláson a Csörszárok és a Nagyárok egymás szinonimái. Nagyárok néven ugyanakkor egy egész határrészt is nevezünk, ahol nagyon sok árokszállási tanyás gazda élt, általában népes családjával. A Nagyárki vagy másképpen Csányi úton 4-5 km-re Árokszállástól, a csányi határ előtt 200 m-re, a baloldalon volt a nagyárki iskola, tanítói lakással és a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt kápolnával. Az 1967-ben elrejtett nagyárki harangot 2000-ben megtalálták az árokszállási plébánia fáskamrájában. Azóta a volt iskola-kápolna keresztjénél évente megtartják, Nagyboldogasszony napján, a nagyárki búcsút. Ez elsősorban dr. Farkas Miklós gazdaköri elnöknek és családjának köszönhető. Talán jelképes, hogy újra frissítő, kristálytiszta vizet ad az iskola kútja.

A Csörszárok dűlő és a Külső-Csongorád dűlő határán a Csörsz árka medrében folyik egy szakaszon a Szarvágy patak. A kartográfiai Vállalat 1990-ben kiadott térképén egész hosszan jelölik a Csörsz árkát a Szarvágy pataktól keletre a Szárki dűlőben. A térkép a Csörsz árok dűlőben a Szarvágy patak és a Tósor dűlő között szintén jelöli az árok egy megmaradt szakaszát. Az egykori árok töltésén halad továbbá pár száz métert az Ágói út, ahogy átjövünk a vasúti átjárón, a Nagyárki vagy másnéven Csányi földút előtt.

Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Budapest, 1942.) című nagyszabású munkájában – többek között – azt írja, hogy a Gyöngyös patak (más néven Gyöngyösi nagypatak) Árokszállás és Visznek közötti patakmedre Magyarország legrégibb élővíz csatornája. Korát 1500 évre becsüli. Patakunknak ez a szakasza ugyanis megegyezik a Csörsz árka egykori szakaszával, magyarul a patak a Csörsz árka medrében folyik a két település között. Fodor megjegyzi, hogy az egyébként máshol kanyargó Gyöngyös, feltűnően egyenes mederben folyik a Csörsz árokban. A Gyöngyös patak Árokszállás délkeleti sarkánál elhagyja természetes medrét, mert elkapja a Csörsz árka, kelet felé vezeti, úgy, hogy abból csak Visznek keleti oldalán tud kitörni. A patak ezen a szakaszon a déli partot alámossa, mert délnek kellene tartania, de a Csörsz árok miatt nem tudja természetes irányát tartani. A viszneki vízimalom gátja alatt szintén az árok közel eredeti méretei láthatók: három méter mély, hét méter széles. Fodor is hozzáteszi, hogy eredetileg három méternél mélyebb lehetett az árok. A patak Visznek keleti végénél derékszögű kanyarodással tör ki az árokból és hirtelen délnek veszi folyásirányát. (Fodor 46-47. o.)

Igaza van Fodor Ferencnek abban is, hogy ugyan sokféle Csörsz árok van a Kárpát-medencében, de sehol sem jutott olyan közel a nép lelkéhez, mint a Jászság nagy történelmi öntudatú népénél. Hozzáteszem, hogy ez nem lehet véletlen. Ennek a jelenségnek talán az az oka, hogy itt maradt fenn nemzedékről nemzedékre az árok kultusza, aminek egyetlen ésszerű magyarázata a kontinuitás, azaz az árok készítésétől kezdve napjainkig a lakosság folyamatossága. Ezen érdemes elgondolkodni, mert ebből az következik, hogy Árokszállás jelenlegi lakossága, ha nem is teljes egészében, de legalább részben közvetlen leszármazottja az árok készítőinek.

Az árok egy-egy szakaszát a közelmultban még magam is láthattam a Munkácsy Mihály utca és a Déryné utca között egy telken.

Csörsz mondáink többsége szerint az Ároktőnél kezdődő árok a csányi határban, egy dombban végződik. A csányi és nagyárki öregek még pontosan tudták, az azóta eltűnt, vélhetően mestereséges dombnak a helyét. A közelmultban abban a szerencsében volt részem, hogy Balázs László, Csány község jegyzője megmutatta a Csány és Atkár közötti út jobb oldalától keletre lévő egykori domb helyét. Sajnos ma már Csányon senki nem él azok közül, akik még látták a dombot, és pontosan tudták a helyét. Az utólsó szemtanú az a bácsi volt, aki a jegyző úrnak útmutatást adott az egykori híres-nevezetes dombról.

Viszonylag ép állapotban maradt összefüggő szakaszok Dormánd, Erdőtelek, Debrecen térségében és Gödöllő határában is láthatók

Zaránk és Méra között az árokszállási templom tengelyének vonulatában is lehet látni a Csörsz árkát.

A Kisárok Fényszaru és Apáti között húzódik. A fényszarusi templom a Kisárok töltésére épült. A „Jászvonat” pedig Apátitól a dósai nagyhalomig a Kisárok töltésén halad.

Debrecen határát a Csörsz vagy Ördög árok két vonulata is átszeli. Egyik a hajdúhadházi Csereerdőből lép át a Monostori erdőbe, majd a Nagyerdőbe, és a Paci erdőbe. Ez utóbbi helyen is jól látható az árok. A másik vonulata a hajdúhadházi Nagyerdőből jön át Pallagon, majd délkekelet felé kanyarodva keresztezi a Fancsikai és a Bánki erdőt. Mivel arrafelé felismerték, hogy ezek a mesterséges vonulatok kulturális örökségünk részei, azokat annak megfelelően is kezelik, egy szakaszt eredeti alakjában állították helyre, még 1968-ban.

A Pest megyei Kerepes községtől északra szintén látható a Csörsz árok egy szakasza. Körösladánynál ma is jól kivehető egy négy kilométer hosszú Körös-menti sánc. Az árok nyomai Egerfarmoson is fellelhetők.

Ároktő határában egészen hosszan látható az egykori árok vonulata, de Gödöllő és Valkó határában is megtalálható a magyar nagy fal egy szakasza – amint azt már említettem. A valkói erdőben lévő egyik árokszakasz egy völgybe csatlakozik. A gödöllőiek büszkén hirdetik, hogy „a magyar nagy fal különös kultúrtörténeti értéke a Gödöllői dombságnak”! Nekünk, árokszállásiaknak, mennyivel több okunk lenne büszkén hirdetni kulturtörténeti értékünket, a Csörsz árkát…