Szeretem a hasamat,
és aki ismer, az tudja – kezdi Gábor, és elmosolyodik. – Hogy mit is jelent nekem a főzés? Az egyik legfontosabb dolog az életemben a család után – mondja elgondolkodva.
A család szó kiejtésekor eszébe jutnak a gyermekkori emlékek. Gábor történeteket idéz, amikor Miskolctapolcán a nagypapájával gombászni mentek az erdőbe. Öt-hat éves lehetett. Szorgalmasan gyűjtötték a vargányákat. Hatalmas zsákkal vittek haza, emlékszik vissza. Otthon aztán a nagymamája szárította vagy abálta a gombákat. És Gábor szerelme a vargányával azóta is megmaradt: sokszor használja, amikor főz.
De az is kedves emléke, amikor összegyűltek a családi ebédekhez a születésnapokon, a névnapokon, karácsonykor, húsvétkor.
– Túrós palacsinta, rántott hús, húsleves – sorolja a jellegzetes családi ételeket olyan nosztalgiával, hogy szinte kedvet kapunk, hogy egyikbe-másikba belekóstoljunk. – Aztán ott van még a sztrapacska és a derelye. Azokat is kiválóan készítette a nagymamám – meséli.
Fotó: archív. Gábor a kép jobb szélén. Korábban fideszes jelölt volt. Szöveg boon.hu
Gábor lelkes fotográfus is…
