Ionel Boeru kezei enyhén
remegnek, miközben arról a napról mesél, amikor véget vetett Nicolae Ceausescu diktátor és felesége, Elena életének egy elhagyatott udvaron. „Még mindig nehéz erről beszélnem” – mondta Boeru, kezében italt szorongatva. „Mégiscsak két emberi életet oltottam ki. Ez nagy dolog. Háborúban teljesen normális, de ha fegyvertelennel végzel, az sokkal nehezebb. Senkinek sem kívánom ezt, annak ellenére, hogy adott esetben a munkám része emberi életek kioltása is.”
A perről megörökített felvételen látható, mára nagy bajuszt növesztett és megpocakosodott katona azóta nagyapa lett. Boeru nem sajnálja, hogy véget vetett a terroron alapuló Ceauşescu-rezsimnek, ami a félelemről, a szegénységről és a nélkülözésről szólt. Az ő családja is az üldözöttek millió között volt.
„Nagyapám pap volt, liberális szellemiségű ember. Életének nagy részét börtönben töltötte” – meséli a volt katona. „Nagyon boldog volt az események után – boldog volt, hogy megdőlt a rezsim a diktátor halálával, és azt mondta nekem, ne aggódjak, minden bűnömért Causescu felel.”
katona
Ionel Boeru
A kivégzést végrehajtó katonák összesen hárman voltak Boeruval együtt. Szerinte az ő fegyvere végzett Ceausescuékkal, mert amikor elkezdett rájuk tüzelni, az egyik katona lefagyott pár másodpercre, a másik pedig nem állította automatára a Kalasnyikovját, így csak néhány golyó hagyta el a fegyvere csövét.
Az ítélet ellenére, ami elkülönített kivégzésről határozott, a házaspár (akik akkor is „mély szerelmet éreztek egymás iránt”) azt kérte, hogy együtt halhassanak meg. „Gyorsan végeztem velük. Így méltóságteljesen halhattak meg” – mesélte Boeru.
Az ő generációja az iskolában mind kommunista dogmákon nevelkedtek. Nap mint nap találkoztak az emberi kegyetlenséggel, és közönyösen tekintettek a politikai „felfordulásra”. „Minden forradalom vért követel. És minden forradalom felemészti a hőseit. Ezt nem felejthetjük el” – mondja az egykori ejtőernyős a vállát vonogatva.
„Amikor Ceausescut és a feleségét elfogták, a katonák sírtak a boldogságtól. Azokról, akikről korábban azt gondoltad, hogy a rezsim kiszolgálói, ugyanolyan izgatottan várták Ceausescu bukását. Előszedtük a rejtegetett, rossz pálinkánkat, és ittunk.”
Pár napig izgatott semmittevésben várták a laktanyában a fejleményeket. „Mi lenne, ha le tudnám lőni Ceausescut? Mit tennék vajon, ha a kezeim közé kerülne?” – emlékezik vissza egy bajtársa fejtegetéseire Boeru. Dorin Cirlan másnap habozás nélkül csatlakozott a kivégzőosztaghoz.
Nem hozott szerencsét az elszántsága, mert a tárgyalás és kivégzés helyszínét mindannyian egy zsúfolt helikopteren hagyták el, a holttestekkel együtt, amiben bent ültek a bírák és rangos tisztségviselők is. „Cirannak már csak leghátul jutott hely, a hullákra kuporodva kellett utaznia, így őt érte a legnagyobb trauma” – meséli Boyeru.
„
„Akkoriban mindenki minket irigyelt. Ma már senki.”
via Guardian
