minden van, ami a funkcionális élethez szükséges: vannak 4, 2 és egyágyas szobák, fürdők, mosoda, étkezde, pár közösségi tér csocsó- és billiárdasztallal, tévével, és egy kis orvosi szoba, a házak mögött pedig épp egy sportpálya épül, hogy ezzel is elfoglalhassák magukat a szabadidejükben az itt lakó munkások.
Az építkezésen jelenleg nagyjából 800 fő dolgozik, akiknek közel 40 százaléka magyar, vagy legalábbis magyar alvállalkozókhoz kapcsolódik. Ha feltételezzük, hogy ők mind magyarok, az hagy úgy 480 külföldi dolgozót, akik közül úgy 200 fő lakik a táborban, a többiek a városban béreltek szállásokat.
A SYNERGY DOLGOZÓINAK NAGY RÉSZE ROMÁN VAGY TÖRÖK, DE TÖBB INDIAI ÉS NÉHÁNY PORTUGÁL ÉS OLASZ MUNKÁSSAL IS TALÁLKOZTUNK AZ ÉPÍTKEZÉSEN.
Közülük leginkább a törökök és az indiaiak laknak a konténervárosban. Az ő ízlésükre van hangolva az étkeztetés is, a tábor étkezdéjét egy török konyhát vivő cég üzemelteti, a menü ottjártunkkor csípős lencseleves volt, törökös zöldséges ragu és ajran. Ez állítólag azért is működik, mert a Synergy tapasztalatai szerint a nem török munkásaik is nagyon szeretik a török kaját, míg ez vica versa nem annyira igaz.
A konténerváros elrendezése elég funkcionálisnak tűnik, túl sok tér, főleg túl sok privát szféra nem igazán jut a dolgozóknak, kivéve a mérnököknek, akik egyszemélyes, két szobás külön konténereket kapnak. Ilyenben lakik például Aykut, a török mérnök, az egyik dolgozó, akit a Mol megkért, hogy beszélgessen velünk kicsit. Ő, ahogy amúgy az itt dolgozók nagy része, már megszokta, hogy nomád életmódot él, korábban például Türkmenisztánban dolgozott egy stadion építésén, aztán Törökország különböző részein épített hidakat és autópályákat. Az ő lakrésze sem sokkal nagyobb, mint egy vitorlás kajütje, de van két szobája, külön fürdőszobája, és, ami talán a legfontosabb, egyedül lakhat. Ezt ki is élvezi, azt mondja, nem is nagyon szokott bemenni a városba a többi dolgozóval, inkább a számítógépén játszik a szabadidejében. Persze a városban is bérelhetne lakást, ahogy sok mérnök és dolgozó is teszi, de azt mondja, ő jól elvan itt.
A mérnökök nem csak azért lakhatnak külön, mert magasabb a beosztásuk, hanem azért is, mert tipikusan hosszabb ideig lesznek itt, mint a kétkezi munkások. a Synergy egyik vezetője szerint a fizikai dolgozók nagyjából fele lesz itt a projekt végéig, vagyis 2021 elejéig (maga az üzem a tervek szerint 2021 végén kezdi majd meg a termelést, de a Synergy addigra már levonul). Hogy a másik fele meddig van itt, az az adott munkanemtől függ, van, aki csak egy-két hétre jön, mások pár hónapig maradnak.
Hogy a tömegszállás részen milyen lehet lakni, az sajnos nem derült ki, mert olyan dolgozóval nem tudtunk beszélni, aki ott van elszállásolva, mindenesetre azt megtudtuk, hogy Nyugat-Európában is hasonló helyeken szállásolják el a vendégmunkásokat, úgyhogy az európai szabványoknak teljesen megfelel. Igaz ezekben nyugaton sem lehet olyan vidám az élet, legalábbis ezt szűrtük le Balogh József, az építkezésen dolgozó egyik magyar brigád tagjának elmondásából. Ő azt mesélte, hogy korábban Németországban és Hollandiában is dolgozott, ahol ilyen szálláshelyeken lakott, és “sírva jöttem ki a szállóról”, mert ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Az ott lévő főnöke viszont gyorsan hozzátette, hogy az nem ennek a cégnek a szállása volt, és Balogh úr is gyorsan korrigált, hogy ez a szállás tiszta és rendezett, és, ami a legjobb, közel van a munkaterülethez.
Persze nyilván előnye is van annak, ha a dolgozók bevállalják, hogy hónapokig egy kollégiumi szobánál kisebb szobában alszanak és a folyosó végén zuhanyoznak, mert így gyakorlatilag semmi költségük nincs, miközben – főleg a hazai lehetőségeikhez képest – valószínűleg elég jól keresnek. A cég hozza-viszi őket a munkába, naponta háromszor kapnak a cégtől enni, háromhavonta pedig, ha sokáig maradnak, hazafelé is kifizet egy repjegyet a munkaadó oda-vissza.
Amíg itt vannak, azok szabadidejük nagy részét is a táborban töltik, többször felmerült, hogy mekkora csocsópartik vannak a látogatásunk alatt amúgy elég hideg közösségi térben, ezen és a tévézésen kívül viszont nincs nagyon mit csinálni. A dolgozók persze elmehetnek, ha akarnak, hétvégén el is viszik őket shuttle buszokkal Tiszaújvárosba, Miskolcra vagy Budapestre, de aki akar és tud, az persze munka után is elmehet, hiszen, ahogy Synergy képviselője fogalmazott, ez nem börtön. Igaz, nincs itt sok munkásnak kocsija, arról pedig igyekeznek őket lebeszélni, hogy gyalog induljanak el a közeli Tiszapalkonyára, ottjártunkkor éppen a helyi rendőrök készültek arról továbbképzést tartani a dolgozóknak, hogy hogyan közlekedjenek a környéken biztonságosan. Ha többen szeretnének menni, akkor persze soron kívül is szerveznek nekik egy kisbuszt a városba, bár igyekeznek úgy megoldani, hogy ne menjenek egyszerre nagyon sokan, mert ne legyen “ijesztő” a tiszaújvárosiaknak, hogy egyszer csak megjelenik egy törökökkel teli busz.
https://index.hu/gazdasag/2019/12/21/mol_tiszaujvaros_vendegmunkasok/
