Ezt azonnal közlik
és rögtön hangsúlyozzák, hogy ők nem vegetáriánusok, hanem vegánok! Egy ilyen hajón ez azt jelenti, hogy ezen a ponton mindenki vegánná változik, mert nem fognak mindenkire külön főzni, ezért nekünk kell alkalmazkodni, hiszen rendes ember tud vegán ételeket fogyasztani, de vegán picsa, hisztis picsa lesz, ha rendes emberi étel közül kell vegánt túrni. Szóval a hajó egy vegán kalanddá vált az első tíz percben.
Első éjjel nem tudtam aludni, és kifeküdtem a hajó elejébe nézni a csillagokat. A Göncölszekér fejjel lefelé borult bele a tengerbe a meggörbült horizont végén, mellette villámok festették narancssárgára az ég alját, miközben a fejem felett a tejút teljes fényben ragyogott a hajó felett. Közben alattam egyenletesen ringatózott a hajótest és csapkodtak a hullámok. Tudom, hogy ez borasztóan kellemetlenül és sznobul hangzik, de közben Wagnert hallgattam, és olyan katartikus élmény volt ezt az egészet, teljes magányban tolni a tenger közepén, miközben mindenki aludt, hogy majdnem elsírtam magamat. Életem top 10 legjobb másfél órájában simán benne volt. Ezek azok a pillanatok, amikor sikerül magadról reálisan külső képet kapnod. Legalábbis én így éltem meg, és sok mindenbe belenyugodtam, de legalábbis meg tudtam magamnak magyarázni pár dolgot, ami feszített belülről. Arra gondoltam, hogy az egyszerű emberekkel nem az a baj, hogy unalmasak, hanem, hogy az ebből fakadó fruszrációjukat úgy kezelik, hogy a munkát, ami általában kurva egyszerű, túlbonyolítják, ezért pokoliak az egyszerű munkahelyek, kb. minden multi. De mondom, én csak egyszerű sznob vagyok, szóval tök mindegy, de jól esett ez a mélyfilozófiai szakrendelés a világ leggiccsesebb set up-jában.