Az elmúlt években
rendszeressé vált, hogy kora ősszel tömött sorokban érkeznek a magyar városokba, falvakba a poloskák, és a budapestiek, különösen a zöldövezetek lakói is megkezdik évi rendes szélmalomharcukat a lomha, de kitartó jószágok ellen.
Míg a városlakók az ízletes lombokon túl leginkább csak téli szállást tudnak nyújtani az esetlenül mozgó rovaroknak, a földeken, kertekben tavasztól őszig kell küzdeni a sok tápnövényű kártevővel, és a háborúban, úgy tűnik, egyelőre vesztésre áll az ember a poloskával szemben. Mint Vétek Gábor, a Szent István Egyetem kertészmérnök docense írta az ázsiai márványospoloskáról idén márciusi dolgozatában,
„minden bizonnyal az elkövetkező évek egyik olyan új kártevőjeként kell vele számolnunk a termesztésben, amely a jól működő növényvédelmi rendszerek átalakítására késztetheti a gazdálkodókat”.
A városi területeken a Magyarországon először 2013-ban megfigyelt invazív ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) a gyakoribb, a faj előfordulási helyeit a Szent István Egyetem csapata a lakosság segítségével nemrég térképre is vitte.
Nem annyira köztudott, hogy ha zöld színű poloskát látunk, abban sem feltétlenül őshonos fajt tisztelhetünk, hanem nagy valószínűséggel zöld vándorpoloskát (Nezara viridula), amelyet 2002-ben láttak először Magyarországon, és mivel sikeresen elterjedt az országban, komoly mezőgazdasági kártevővé vált.
Zöld vándorpoloska
A két invazív faj (persze nem kizárólagos) város-vidék megoszlása abból is adódhat, hogy míg az ázsiai márványospoloska inkább a fás növények leveleiből szereti a nedvet szívogatni, a zöld vándorpoloska jobban kedveli a termésen gyakorolni ugyanezt – osztotta meg szubjektív tapasztalatait a Qubittel Kondorosy Előd agrármérnök, aki a keszthelyi Georgikon egyetemi tanáraként állattant oktat. E megfigyelés ellenére az Egyesült Államokban a márványospoloska inváziója a gyümölcsösökben is óriási kárt okoz: hosszú, erős szívókája még a mandula vagy a mogyoró csonthéján is képes áthatolni. A kiválasztott tápnövénytől is függően a poloska szívogatása a termés felületén vagy belsejében elszíneződést, szövetelhalást, állagváltozást, besüppedő foltokat okozhat.
Ami gyerekkorunkban büdösítette a málnát, az jó eséllyel az őshonos zöld bogyómászó-poloska (Palomena prasina) volt, de van egyéb őshonos faj is: a csinos bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) például annyira hazai, hogy büdösbence, büdösmargit néven a népnyelv is emlegeti. https://qubit.hu/2019/10/17/a-klimavaltozas-szinte-legyozhetetlenne-teszi-a-magyarorszagot-is-elaraszto-invaziv-poloskakat?_ga=2.169877792.1622058885.1571318549-1315777979.1570646576
