1898-ban a világ
minden tájáról New Yorkba gyűltek a szakemberek, hogy részt vegyenek az első várostervezési konferencián. Egy téma uralta az előadásokat és a beszélgetéseket: a lótrágya.
A helyzet reménytelennek tűnt. Például a londoni városvezetés 1894-ben úgy számolta, hogy hat év múlva több mint két és fél méter magasan fogja betemetni a várost a lócitrom. Ugyanekkor New Yorkban azt becsülték, hogy 1930-ra a manhattani házak harmadik emeleti ablakaiból lehet majd csak kilátni, olyan magasan fog állni a lovak által elpotyogtatott ürülék. Közegészségügyben dolgozók és járványügyi szakemberek beszéltek érzékletesen a helyzet tarthatatlanságáról, miközben a politikai döntéshozók a fejüket vakargatták.
Minden okuk megvolt a tanácstalanságra, hiszen az emberiség történetében addig a ló volt a meghatározó közlekedési eszköz, de még az iparban és a mezőgazdaságban is nélkülözhetetlenek voltak. Minden szakember számára egyértelmű volt, hogy lovak nélkül a városok nem létezhetnek. Úgyhogy egy ideig vitatkoztak, majd az eredetileg tíznaposra tervezett tanácskozást három nap után berekesztették, mondván, hogy a problémára nincs megoldás.
A politika már csak ilyen. Gyakrabban szűk látókörű és tehetetlen, mint ahányszor nem.
https://wmn.hu/ugy/51022-dr-gyurko-szilvi-mindig-hajnal-elott-a-legsotetebb-az-ejszaka