Hároméves voltam
, ki gondolja, hogy nekem mindezért magyarázkodnom kéne? – mondta Varga Judit, a Miniszterelnökség uniós kapcsolatokért felelős államtitkára a PestiSrácok.hu-nak arról, hogy egyesek ismét leporolnák édesapja történetét, aki szállodavezetőként a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján felkerült a III/II-es csoportfőnökség SZT-tiszti listájára. Elmondta: amikor apja szembesült azzal, valójában mit vár tőle a diktatúra Belügyminisztériuma, a szállodavezetői posztról is lemondott. Varga Judit kifejtette: sejtette,
hogy át kell esnie ezen a tűzkeresztségen.
Ön volt az európai parlamenti választás kampányában a magyar kormányzati álláspont egyik leghatározottabb képviselője; sokan fel is kapták a fejüket, hiszen a jobboldal igencsak híján van a határozott hölgyeknek. Most mégsem a kijelentéseivel vitáznak, hanem a személyét és a családját vették célkeresztbe az ellenzéki oldalon. Hogyan fogadja ezt?
Személyeskedő politikai támadások érnek, üzeneteket, kérdéseket kapok, amelyek már a családomat is érintik.
Mire gondol?
Vendéglátó ipari végzettségű édesapám, még mielőtt megszülettem volna, szakmai karrierjének egy újabb állomásaként szállodavezetői állást kapott a miskolci Avas Szállóban. Tőle tudom, hogy őt is meglepte, amikor pár hónappal később felszólították, hogy a munka része a titkosszolgálatokkal való együttműködés. Kémelhárító, SZT-tiszti III/2-es besorolást kapott, ez annak idején a hódmezővásárhelyi Emlékpont nyilvános listáján is látható volt. A miskolci médiában 2011-ben ez az ügy nagy nyilvánosságot kapott, a családban és a környezetünkben mi akkor megbeszéltük a dolgot. Édesapám elmondta, hogy amikor rádöbbent, miről szól ez és miért is kapott vezetői megbízást, 1983-ban nemet mondott a szolgálatoknak és a sokak által vágyott szállodavezetői pozíciójából is távozott. Ekkor én hároméves voltam; ki gondolja, hogy nekem mindezért magyarázkodnom kéne?
Mint a szolgálati múlt esetében mindig, most is a legfontosabb kérdés, hogy az édesapja adott-e terhelő, másokat kellemetlen, vagy nehéz helyzetbe hozó jelentéseket?
Nem tudok arról, hogy bárkiről jelentést írt volna, nem is állítja senki. Nem ártott senkinek. Miután 1983-ban saját kérelmére megszűnt az együttműködése a Belügyminisztériummal, a vállalkozói szférában folytatta – egész életében a vendéglátásban és a kereskedelemben dolgozott – és megnyitott egy kultikus kis helyet, a sok miskolci emlékeiben még élő Tejbárt. Bár a városban sokan ismerték, sosem politizált, nem vett részt a közéletben. Úgy érzem, az ember hozhat naiv döntést, de ha azután helyrehozza, lehetősége nyílik arra, hogy a gyermekeit a saját értékrendje szerint, külső befolyástól mentesen nevelje. Ez a történet is jelzi, mit tett egyes családokkal a diktatúra.
Abban a légkörben, ahol az ellenzék gerincét ávósunokák és a Kádár-rezsim továbbélő hálózata adja, ez nem tűnik túl erős vádnak…
Én történetesen nem szeretek mutogatni mások, még az ellenzékiek felmenőire, családjára sem. Úgy vélem, a kormányellenes düh sem adhat okot arra, hogy egy államtitkárt azzal támadjanak, hogy az édesapja az ő hároméves korában honnan lépett ki. Bár sejtettem, hogy át kell esnem a tűzkeresztségen.
Miután Junckert lekommunistázta a Marx-szeánsza után, azért erre lehetett számítani. Hogy viselkednek mostanában a valódi kommunisták Brüsszelben?
Persze, csak szervezte, felügyelte, a besúgókat.
Nürnbergi bíróságon is azzal a védkeztek a náci vezetők, hogy ők nem öltek meg senkit.
Persze csak erre szóló uzasításokat adtak!
Az ország szégyen, hogy a III/II -es ügynök lánya igazságügyminiszter lehetett.
És a tevékenysége alapján látható is volt, a vér nem válik vízzé!
Ha ha!
No csak, már akkor is kapitalizmus volt, hogy egy magán személy csak úgy alapíthatott egy tejbárt.
Persze ezt csak a mai fiatalok hiszik el, akik nem éltek akkor!!!!