Nosztalgikus séta a „régi” Miskolcon. (11.)Mielőtt visszaindulnék a Görgey Artúr utca és a jelenlegi Korvin Ottó utcai útelágazáshoz, meg kell még említenem a mostani Szinvapark Bevásárlóközponttal szemben lévő toronyházat, amelynek a földszinti részén található most a Kisgergely Cukrászda, hogy ennek a városrésznek a történetét le tudjam zárni. A toronyház emlékeim szerint még a 60-as évek első éveiben épült, és a földszinti részén volt található a mai cukrászda helyén a Fórum Ifjúsági Eszpresszó, amely az akkori ifjúság törzshelye volt. Ez akkoriban egy igen okos ötlet volt, hogy az ifjúságot el tudják különíteni más, nem nekik való szórakozóhelyektől. Legyenek a fiatalok csak együtt, egymás társaságában. Ez jó pár évig így is működött, aztán a későbbiekben már a társasága igen vegyes lett, és a nívója is igen lecsökkent. De a kezdeti években, valóban egy igen csábító helye volt a fiatalságnak. Volt itt egy wurlitzer, amely pénzérme bedobásával működő automata lemezjátszó volt, és az akkori legdivatosabb világslágerek, és rock zenék jó pár lemeze már megtalálható volt itt, (Elvis Presley, Beatles, Rolling Stones, Bill Halley, stb.) Némely azok közül is, amelyeket otthon a Szabad Európa Rádió „teenager party” műsorában, vagy pedig a Luxemburgi Rádióban hallgattunk nagy élvezettel, pedig szegény jó Anyám sokszor panaszkodott ez ellen. Igen nagy szó volt ez még akkoriban. Tini lányként jómagam is egyszer- kétszer kis barátnőmmel elmentünk ide zenét hallgatni, és ittuk az akkori „Bambi” nevezetű és egyéb üdítőket. Ekkor még nem létezett nálunk a Cola család. Aztán a későbbi időkben már a férjemmel együtt mint fiatalok, többször ellátogattunk ide, mert több barátunkkal itt találkozgattunk, jól elbeszélgettünk, zenét hallgattunk, jól éreztük magunkat. Egy igen kedves és humoros történetet szeretnék még elmesélni Önöknek ebből az időből. Ha jól emlékszem a nevére, volt itt egy Tibi névre hallgató pincér fiú, aki egy végtelenül udvarias, szolgálatkész, de naivnak mondható fiú volt. Többször megtették ezt szegénnyel, hogy amikor tálcán hozta ki a megrendelt italokat megkérdezték tőle, hogy „Tibi hány óra van”? és Ő megfordítva a csuklóját, hogy lássa az időt, leborította a földre az összes italt. Hatalmas röhögés kísérte ezt a tettét, és hát szegénynek emiatt valószínűleg sokszor meg kellett fizetnie a béréből az okozott kárt. De legközelebb ezt újból, automatikusan megint megtette. Hát ennyit erről, az akkori fiatalság által szeretett ifjúsági presszóról. Talán a 80-as években szűnt meg valamikor, erre pontosan már nem emlékszem. Utána még Gyöngy Cukrászdaként üzemelt jó pár évig, amíg a jelenlegi Kisgergely vállalkozó át nem vette. Most pedig elérkeztünk a jelenlegi Korvin Ottó utca elejére, a Technika Háza mögötti területre, a Mindszenti Temetőhöz. Belépve rögtön a főbejáratnál áll a Tornyos Kápolna (1885-ben épült) és vele szemben a 90-es években épített új Ravatalozó. Ez a temető két részből áll, a római katolikus egyházi és mellette az evangélikus temető. Számos nevezetes személy síremléke található itt (a katolikus temetőben), mindenekelőtt megemlíteném Munkácsy Mihály híres magyar festőművész szüleinek a sírját (Lieb Mihály és Röck Cecília), amelyet a festő 1885-ben fiúi kegyeletből fekete gránitból emeltetett a szülei emlékére. Ezenkívül Bársony János híres miskolci jogász, Benke József színész-színházigazgató, akinek a lánya volt Jókainé Laborfalvi Róza, (aki Miskolcon született, de Budapesten van eltemetve) és a Piva család, az 50-es években Miskolcon élő olasz cukrászmester családi kriptája is, hogy csak egy néhányat kiemeljek. A temető mellett közvetlenül helyezkedik el a Vörösmarty Városrész „betondzsungele”. Ez a városfejlesztési próbálkozás hatalmas melléfogás volt az akkori illetékesek részéről, de ez már egy helyrehozhatatlan hatalmas nagy hiba. Még a dédunokáink is „élvezni” fogják ezt a fajta rideg, zsúfolt, minden esztétikától mentes betondzsungel otthonokat. Igen, nem igazán kár azokért az épületekért sem, amiket lebontottak ennek a lakótelepnek a megépítése céljából, mert szükség volt sok új lakásra is, de valahogy másképp kellett volna. Sokkal jobban beleillő lett volna a meglévő környezetbe, maximum 3 emeletes, magastetős panelházak, ahol a tetőtér is kialakítható lett volna. De nekünk a 70-es években amikor ez a lakótelep elkezdett épülni, muszáj volt a szovjet házgyári technológiát alkalmazni, sőt még Házgyárat is építettünk erre a célra Alsózsolcán. Ez volt csak tálalva akkor nekünk, és punktum. De természetesen akkor sokkal kevesebb embernek jutott volna otthon ezen a részen, csak az 1/3-nak, mint most. De a belváros meglévő régi stílusú épületeihez való viszonyulás érdekében itt, csak ezt lett volna szabad alkalmazni. Erről már nincs is mit tovább értekezni. Írásaim lényege amúgy is a régi Miskolc bemutatása a cél, de muszáj viszont az összehasonlítást is alkalmaznom a régi és az új városképről. A 70-es évek elejéig, amíg a bontásokat nem kezdték meg ezen a területen, szintén nagyon nehéz lesz beazonosítanom a régi állapotot a jelenlegihez képest, mert itt is utcák és lakóépületek sokasága tűnt el minden egyébbel. A Mindszenti Temető előtt lévő utcán ahogy haladtunk tovább, elérkeztünk a miskolciak által Bagolyvárnak nevezett épülethez, amely akkoriban a Miskolc Város I. kerületi Tanácsa volt. Ezt a nevet már a régmúltból hozta magával ez az épület, sajnos nem ismerem az erre vonatkozó történetét. Ez az utca nagy ívben kanyarodott tovább, földszintes lakóépületek sorával, majd következett a Vörösmarty Általános Iskola, ami emlékeim szerint egy igen elfogadható állapotú egyemeletes iskola volt nagy udvarral. Több kis utcák nyíltak egymásból, amely utcák nevei különböző mesterségek neveit viselte ( Lakatos, Asztalos, Kőműves, stb.). Ezek többnyire földszintes lakóépületek voltak, igen elhanyagolt állapotban. Itt volt szintén a cigány negyed is, akik főleg a mesterség nevű utcákban laktak, igen kritikusnak mondható körülmények között. Majd továbbhaladva érkeztünk el a Kispiachoz, amely kb. a mostani Tulipántömb mögött, a Szinva Patak innenső oldalán volt. Sokszor jöttünk ide az Anyuval, mert a lakásunkhoz közelebb esett, mint a Búzatéri Nagypiac. Ezek után pedig ha elhagytuk a Kispiacot a kis hídon átmenve, kis séta után kiérkeztünk a Széchenyi utca Ady hídi csomópontjához, amelyet az előző részben már bemutattam Önöknek. Legközelebbi sétám helyszíne a Búzatér és környéke lesz, amely hasonlóképpen „nehéz terep” lesz a múlthoz viszonyítva beazonosítani. Amennyiben érdeklődést tanúsítanak továbbra is a nosztalgikus sétáim helyszíneire és történéseire, kérem Önöket tartsanak majd akkor is velem. Az előző részek leírásait és más tárgyú írásaimat is megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog