Pedig elég jól
mutatja annak a gazdag üzletembernek az esete, aki még az anyajegyét is külföldön vetette le robottal, aztán amikor a normafai villájában összeesett, alig ért ki hozzá a mentő, mert a legközelebbi állomásról indítható esetkocsi egy idős nénivel máshol járt. Azt szoktam mondani, hogy a mentő a legjobb példa: ott látszik, hogy mindenki egyenlő. Volt, hogy egy tákolt bódéban élesztettünk újra egy hajléktalant, a következő körben pedig ugyanarra a hordágyra került egy diplomata. Az egészségügy közös ügy, és nem úgy, hogy az államé, hanem mindenkié: minden cég, szervezet, közösség és egyes ember ügye. Utóbbit például könnyen elfelejtjük: azt, hogy te vagy felelős a saját egészségedért. A magyar ember úgy gondolkodik, hogy ha megbetegszik, neki joga van az ellátáshoz, őt gyógyítsák meg. Ez könnyebb, mint megnézni, hogy ő mit tett, illetve nem tett meg azért, ne legyen beteg.
Például itt volt annak a kislánynak az ügye, akinek a kiugróan drága gyógyszerét nem fizette ki a tébé. Ezen valószínűleg sok olyan ember is felháborodott, aki kapkodja be a gyógyszereket magas vérnyomásra, 2. típusú cukorbetegségre és más olyan problémára, amit megelőzhetett volna, és teljesen természetesnek veszi, hogy ezekhez kap állami támogatást. Ezzel szemben a kislány nem az életmódja miatt lett beteg, öröklött beteg, nincs választása. De abba a háborgók bele sem gondolnak, hogy ha kevesebbet költenénk a közös forrásból azokra a betegségekre, amik kivédhetőek, akkor több maradna másra.
