Az anyatejjel
szívta
magába a cipészműhelyek bőrillatát. A nagyváradi szövetkezetben szülei jóvoltából került azonnal a tervezőosztályra – kollégái nem kis irigységére.
Egyszer besétált a szövetkezetbe egy hölgy egy fotóval: különleges körömcipőt ábrázolt a kép, a lábbeli felső része tele volt apró kivágásokkal, többféle geometriai formában, és szinte bőrcsíkok tartották össze. A vevő pont ilyen cipőt szeretett volna, ám a szövetkezeti szabászok mind csóválták a fejüket, „Akkor én vagányan odaléptem: majd én megcsinálom. Persze órákat kínlódtam a szabásmintán, a kollégák egy része kárörvendőn drukkolt, hogy ne sikerüljön. Sikerült. Innentől el is fogadtak a munkatársaim.”
A különleges, egyedi bőrcipők készítését édesapja indíttatására kezdte el. 2004-ben kiutazott vele Wiesbadenbe, a cipőkészítők három évente megrendezett Európa-bajnokságára. „A díjkiosztón csak ámuldoztam a szebbnél szebb cipők láttán. Ott voltak kiállítva a vitrinekben a díjnyertes darabok, de sajnos nem lehetett őket megfogdosni. És akkor megszólalt bennem egy belső hang: mégiscsak bele kellene vágni, hogy lássam, hol tartok én ezekhez a mesterekhez képest.”
Azóta számos díjat elhozott maga is a bajnokságról, amely egyébként éppen most zajlik, és Attila megint több kategóriában esélyes.
Arról, hogyan lett a miskolci cipésznek üzlete a fővárosi Váci utcában és miként szerzi be az egzotikus bőröket – amelyek centimétere is kisebb vagyonba kerül –, a februári Forbesban lehet olvasni. Lapozz bele!
Pirarukubőrből készült cipőt visel és persze hozzá passzoló színű pulóvert. Kovács Attila cipészmester bevallása szerint nem az a barna-fekete cipős pasi – és vásárlói sem. A legkülönlegesebb alapanyagokból varrja a több 100 ezer forintos lábbeliket miskolci műhelyében. Sikerének története – és hogy mi az a piraruku – a februári Forbesban.
