A közelmúltban Martonyi
település környékén, a helyi vadásztársaság nagyvad társasvadászatot szervezett, melyen alpesi tacskókopó hajtókutyáimmal én magam is részt vettem. A területen a korábbi évektől eltérően sokkal kevesebb vadat észleltünk és jóval szerényebb volt a teríték is a nap végén. A hajtásban jónéhányan a friss hóban farkasnyomokat, és szinte kizárólag vaddisznószőrből álló ürüléket is találtak. Emellett két elálló vadász egyértelműen jelezte, hogy farkasokat látott kiszaladni a hajtásból.
A második hajtás után az egyik legjobb tenyész- és munkakutyám nem került elő. Sokáig kerestük még aznap, jóval a sötétedés után is, és az utána lévő napokban is. Végigjártuk a környező településeket, szóltunk nagyon sok helyi természetjáró embernek, kiplakátoltuk, nyomravezetői díjat ajánlottunk fel. A kutya nyakában vastag narancssárga nyakörvön a telefonszámom is megtalálható volt, bíztam ezért benne, hogy hamarosan jelentkezik valaki…
Ez így is történt, hívott a társaság hivatásos vadásza, aki sajnos nagyon rossz hírekkel szolgált! A mellékelt fotót küldte el Nekem, amin egyértelműen felismertem az elveszett Huncut kutyám.
A hír óta már több nap eltelt, azonban azóta is rendkívül felkavar az eset, és az, hogy szeretett ebem milyen szörnyű kínok és szenvedés között lelhette halálát! Azt, hogy ezt mi okozta, azt mindenkinek a fantáziájára és tudására bízom!
Nyugodj békében Kiskutyám!
