…a Hunyadi
utca egy része. Az ott élők szerint ez azért is szomorú, mert a belváros egy részéről van szó, és több olyan épület áll most ott málló vakolattal, romosan, melyek valamikor értékes, polgári lakások voltak, és jobb sorsa lennének érdemesek.
Szeretnék már végre egy olyan lakást, ahol emberi módon lehet élni.” Szendrei Józsefné
Most a boon.hu is ellátogatott az úgynevezett Vasalótömbbe, hogy saját szemükkel lássák azokat a problémákat.
Az utca 28–62. szám alatti házairól van szó. Némelyik valóban úgy néz ki, mintha háborús övezetben járnánk. Az ablakokat és ajtókat befalazták, az utcára néző homlokzat vakolatát leverték, a kapukat részben vagy egészben valakik ellopták. Az 58. szám alatti ház sorsa döbbentett meg bennünket a legjobban. Vaskerítésének téglatalapzatát itt-ott megbontották, egy közelben lakó hölgy azt mondta, el akarták lopni, csak még nem tudták teljesen kiszabadítani. A valamikor boltíves tornáccal rendelkező ház nyomorúságos állapotban van, egy ijedt macskacsaládon kívül már nem lakik itt senki. A hátsó házrészt feltörték, az udvar pedig inkább hasonlít szeméttelepre, mint belvárosi portára.
Vizes, dohos falak
Az utca több háztömbjében már csak egy-egy család él. Ők félnek, és teljes bizonytalanságban telnek napjaik. Szendrei Józsefné a 36./A alatt lakik. Ki sem fogy a szóból, amikor sorolja, hogy kétszobás, 27 négyzetméteres bérleti lakásának mennyi problémája van. A falak vizesek, a tető is beázik, a cserepek elkezdtek lefelé csúszni. A vécé az udvaron van, ami télen befagy, a villanyt pedig ők vezették be a mellékhelyiségbe. Kis fürdőszobát is kialakítottak az udvaron, de fűtés ott sincs. A patkányok járatot fúrtak maguknak a házba. Az önkormányzat nem foglalkozik a ház állagával, hiába jelezték a problémákat. Az asszony elmeséli azt is, hogy több súlyos betegsége is van, ami miatt nem szabadna ebben a vizes, dohos lakásban laknia. Egyébként az önkormányzat elismerte, hogy a ház rossz állapotban van, így a lakbért lejjebb vette 20 százalékkal.
– Szeretnék már végre egy olyan lakást, ahol emberi módon lehet élni – mondja Szendrei Józsefné.
A 44. szám alatt egy nyugdíjas asszony lakik a fiával és az unokájával. Kéri, a nevét ne írjuk meg. Megtudjuk, szomszédai már mind elköltöztek, így a területet ellepték a hajléktalanok, akik az üres lakásokban húzzák meg magukat. Egyszer egy csavargó pedig megtámadta őt. Kővel megdobta, mert szólni mert neki, hogy ne a kertjébe vizeljen.
– A rendőrök vittek orvoshoz, mert a lábamat találta el a csavargó a kővel – számol be a történtekről az asszony. Hozzáteszi: teljes bizonytalanságban élnek. Nem tudják, mi lesz velük. Az utcában laknak olyanok, akik lakástulajdonosok, vannak, akik csak bérlik az ingatlant, másoknak pedig ki kellett költözniük. Többféle szóbeszéd járja. Például, hogy a 40–44. szám alatt élőket azért költöztették ki, mert utat építenek. Azt is beszélik, hogy valamilyen fejlesztési terv készül a területre, és hogy lebontják ezeket a házakat, de azt is mondják, hogy a Máltai Szeretetszolgálat akar ingatlanokat vásárolni a Vasalóban.
– Kár ezekért a szép házakért – mondja egy másik asszony, már kint az utcán. Pedig híres épületek is vannak itt. Például az 52. szám alatti Déryné-ház, vagy az 56. szám, ahol Miskolc első kenyérgyára működött, de a 62. szám alatti is érdekes, még Mária Terézia idejében épült. Ez utóbbi magántulajdonban van, rendkívül rossz állapotban. Az üresen maradt ingatlanokat senki nem őrzi, az idehordott szemetet senki el nem viszi. Borzasztó, hogy így kell itt élnünk – sorolja elkeseredve az asszony.
Hegyi Erika/ boon.hu
