A magyar beruházások túlnyomórészt az élelmiszeriparban koncentrálódnak (Master Good, Hunent, Alföldi Tej, Árklub, Gyermelyi, Hell, Zalaco). Ez hagyományosan nem egy olyan iparág, ahol a többihez képest sok hozzáadott értéket teremtenének a cégek, kiemelkedően innovatív technológiával dolgoznának, vagy – a másik oldalról nézve – jól fizetnének. Ez maroknyi magyar élelmiszeripari cégnél most majd változhat, a Gyermelyi új tésztagyára például annyira automatizált lesz, hogy a 7,1 milliárd forintos fejlesztésből mindössze 20 új munkahely jön létre. (Ehhez egyébként 2,4 milliárd forint támogatást ad az állam, tehát egy munkahelyért 120 millió forintot fizetünk közvetlenül.)
A magyar beruházások között említést érdemel még az ECM-Clean Kft. projektje a Sajókeresztúri BÉM leharcolt szocialista ipartelepén. Ennek a cégnek ugyan svájci tulajdonosa van, ám annak vezetője nem más, mint Leisztinger Tamás. A beruházás a cég profilja és a bejelentő sajtóközlemény szerint autóipari, de nem teljesen világos, hogy pontosan mit fognak termelni. A tízmilliárdos beruházást a választások előtti napokban jelentették be, de azóta semmilyen újabb részlet nem derült ki róla.
Az állam igen bőkezűen osztja a támogatásokat az ilyen nagyberuházásoknál. A külföldi cégek összesen százmilliárd, a magyarok pedig 27 milliárd forint közvetlen költségvetési támogatást kaptak a magyar államtól a listán szereplő projektekre. Az állami támogatás láthatóan nem követ mintát: nincs fix beruházástámogatási arány, és a létrehozott munkahelyekkel sem arányos a kiosztott állami támogatás mértéke. A Continental például 4,5-ször annyi állami támogatásból hoz létre egy munkahelyet, mint az indiai hátterű autóipari SMR. Vélhetően a beruházó vállalat és az állam részéről tárgyaló NGM/PM vagy KKM egyezkedésén dől el az összeg.
