A Miskolci Műszaki Egyetemre akartam
menni, de nem vettek fel, mert osztályidegennek minősítettek. Apámat meg a bátyját lecsukták, mert tönkrement a vállalkozásuk, a Dél-magyarországi Textilművek, és az ítélet szerint ezzel megvonták az emberektől a munka lehetőségét. Három évet kaptak. Amikor a nagymamám meghalt, kiengedték őket a temetésére. Emlékszem, kilátszott a csíkos rabruhájuk a nagykabát alól. Végül másfél év után elengedték őket, de kuláklistára kerültek, mert gyárosok voltak. Itt éltem már Brooklynban, amikor az öcsém átküldött egy levelet a szegedi polgármester aláírásával, amiben az állt, hogy apám, Mandler Ernő bűncselekményt nem követett el.
NA, MONDOM MAGAMBAN, AKKOR EZT VIDD AZ APÁM SÍRJÁHOZ, ÉS OLVASD FEL NEKI.
Szóval emiatt nem mehettem Miskolcra, úgyhogy egy évig dolgoztam anyagmozgatóként a szegedi kendergyárban. https://index.hu/kultur/hianyzotortenetek/hermann_ildi_gyorgy_holokauszt_tortenetek/
