„Száz év múlva tavaszra, sikló visz majd az Avasra” – szólt a Miskolcon szállóigévé vált mondás az 1930-as években.

„Kérdem tehát, ha egy kétszáz szobás svájci hotel elbír egy siklót, hogyan van az, hogy egy hatvan ezer lakossal bíró város, Miskolcz nem képes az alig száz méter magasságú Avasra egy alig háromszáz méter hosszúságú siklót, annak aránylag kevés költsége dacára, felvezetni? Indolenciánk miatt és amiatt van az, mert fogalma sincs helyi társadalmunknak az Avas értékéről, becséről!” A cikk szerzője szerint a sikló nem csak szezonálisan lenne kihasználva, hiszen a turisták mellett az Avason lakók évszaktól függetlenül igénybe vennék. Valamint a turisztikai célok mellett logisztikai szempontból is praktikus lenne. „A bornak, különféle tárgyaknak a felszállítása milyen körülményes és költséges ma talyigákon, lovakkal. Építkezéseknél meg inso-facto nehéz és költséges a téglát, homokot, meszet, faanyagot felszállítani. Ha meg lesz a sikló bort, követ, homokot és mindent gyorsan és olcsón siklón felszállíthatnának s minthogy a siklónak minden utkeresztezésnél állomása lehet, az anyagokat rakhatnák ki, ahol legcélszerűbb és innen, ha kell, taligán, szekeren odavihetnék, ahova akarják.” – állítja Radó.

De nem csak a publicisták, hanem a lakosság is nagyon várta, hogy végre siklóval mehessen az Avasra. Voltak ugyanis, akiknek már koruktól fogva nem volt éppen kellemes a dombot megmászni. Volt, aki ezt versben énekelte meg, amelyet a Miskolci Estilap tett közzé. Álljon ebből itt egy részlet:

„Szerkesztő úr! Hát lesz-e sikló?

S mikor lesz sikló, hogyha lesz?

Megépül-e mostan? Vagy ősszel?

Életkérdésem nékem ez.

Lesz-e sikló? Mikor lesz sikló?

Úgy várom már a siklovat…

Mert eddig az energiámból

Pocsékká megy sok kilowatt…”

A sikló ötletével minden eddiginél komolyabban 1928-ban foglalkozott a Túry-féle Avasrendező Bizottság, amely memorandumban tudatta a polgármesterrel terveit. A tervezet a kilátó létesítése mellett bővebben kitér a dombon való közlekedésre is: „a személyi közlekedés megoldására már készülőben van egy sikló terv, mely az Erzsébet-térről, illetve az Avasra vezető lépcső baloldalán építendő kiinduló állomásról a toronyhoz vinné fel a közönséget. A sikló tervezete lehetővé tenné, hogy téli időben építőanyagot szállítson fel a tetőre az avasi építkezéshez. Létesítése, mely – a memorandum szerint – jó befektetés lesz, a város által, vagy részvénytársasági alapon történnék.” Ugyanígy tervezett a bizottság a leendő kilátóba váltott belépőkből származó bevételekkel, kiemelve, hogy annak tágas teraszán akár nagyobb rendezvényeket is lehetne tartani. A bizottság mindezek mellett új autó- valamint sétautak létesítésével is számolt, hiszen a domb többi részére nyaralókat, rózsalugasokat, szanatóriumot is álmodott. A legnagyobb víziójuknak pedig az a terv számított, hogy a domb Tapolca felé eső részén egy orvosi egyetemet létesítsenek. Ma már tudjuk, hogy mindezekből csak a kilátó valósult meg, az sem a tervezett formában. Pedig az 1920-as évek végén nem lehetett azt mondani, hogy ne lett volna a városnak anyagi kapacitása a tervek (legalább egy részének) végrehajtására, hiszen az amerikai Speyer-kölcsönnek hála ebben az időszakban valósultak meg olyan fejlesztések, amik nagyban alakították a város mai arcát.