Nem játszanánk
pártot, ha nem lennének valós politikai céljaink. Szeretnénk például minden problémát megoldani 2022-ig, hogy amikor hatalomra kerülünk, tényleg lazulhassunk picit – állítja Dada Suzi, azaz Döme Zsuzsanna. Voltam italnagykerben, antropológus
egyesületben, tűzzsonglőröknél, írtam online tananyagokat, dogákat. Meg kellett élni valamiből, próbálkoztam, és persze kerestem azt, ami nekem érdekes és kihívás. Így találtam a sajókazai Ámbédkar Iskola felhívására, amiről rögtön azt gondoltam, hogy „ezek pont engem akarnak”. Buddhista beállítottságú történelemtanárt kerestek, aki nem zárkózik el a cigányoktól. És meg is találtam a helyem, mert ott valódi értelmiségi elfoglaltság volt a tanítás.
– Ez mit jelent: a közeg volt befogadó, vagy a kihívás nagy?
– Nagyon szerettem, például mert olyan tanári karral dolgoztam, amelynek tagjai szintén rendkívül fontosnak tartották azt, amit csinálnak. Ott tényleg nem lehet megszokásból bemenni a tanterembe. Valódi reformmódszerekre volt szükség, nem volt két ugyanolyan diákcsoport, kettő ugyanolyan tanóra. Sokat kellett készülni, minden nap. Nem is beszélve arról, hogy rájöttem, szinte semmit nem tanultam az egyetemen a romák történelméről. Noha a magyar kisebbségek történelméről volt órám, szemináriumom és mindent végigcsináltam, amikor Sajókazára kerültem, történelemtanárként magamnak kutattam ki mindent arról, mi is a roma magyar történelem. Ez jól mutatta azt is, hogy a romák és a nem romák közötti feszültségekben is az a probléma alapja, hogy nem tudunk egymásról semmit.
– Ahogy a streetesek és a nyugdíjasklubok között.
– Abban hiszek, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és nem is kell egyformának lennünk, csak valahogy el kell férjünk egymás mellett. Elég nyálas szöveg, de erre jó a megértés.
– Hogy lehetett együtt csinálni az MKKP-t és a tanítást?
– A borsodi idők elején még jobban volt időm erre, aztán pedagógiai vezető lettem, nagy pályázatok futottak a kezem alatt az iskolában, ami 24 órás terhelés volt. Akkoriban a kétfarkúskodás kicsit háttérbe került, a 2010-es kampányban nem voltam aktív, majd megint megfordult a dolog, s a végén sajnos fel kellett mondjak a suliban, mert két nem egy emberes főállást már nem lehetett párhuzamosan jól csinálni.
– Tudták a diákok, hogy a tanítás mellett pártot is szervezel?
– Néhányan tudták, de szerintem van értelme azt mondani, hogy nincs helye a politikának az iskolában. Nyilván előfordult, hogy találkoztak ezzel-azzal a diákok, s ha rákérdeztek, nem tagadtam le. Volt például egy eset, ami kiválónak bizonyult a forráskritika tanításához. Egy osztályban azzal fogadott az egyik srác, azt olvasta a HVG-ben, hogy Magyarországnak most Törökország jóvátételt fog fizetni, s hogy ez mekkora összeg lesz. Próbáltam neki már az órán jelezni, hogy ezt biztosan nem a HVG-ben olvasta, ez egy Központi Újság-cikkünk volt, s nincs realitása. De kötötte az ebet a karóhoz, úgyhogy az óra után megnéztük. Hetekig ki volt akadva, hogy elhitte. Ő ott és akkor megtanulta, hogy érdemes több forrásból utánanézni mindennek. A pártban pedig most is stratégiai célunk, hogy az álhírőrületet visszaszorítsuk, és a dezinformációs központunkkal inkább mi befolyásoljuk a valóságot. Nemrég végre elkészült az MKKP Hoax Radar, ami több száz webcímet szűr. Ne már, hogy a chemrailtől megrészegült gyíkemberek gyógyítsák homeopátiával a rákot!http://168ora.hu/itthon/nem-jatszanank-partot-ha-nem-lennenek-valos-politikai-celjaink-155263
