Később már az a verzió
terjedt el, hogy „éljen soká Kádár János”, a Fradi-táborban meg a „két forint a forró lángos, ismét nyert a Ferencváros!”. Amikor ‘63-ban végre bajnokok lehettek, jött a
Bajnok lett a Ferencváros, fasza gyerek Kádár János
– a rigmus a konformizmus és a nonkonformizmus, a politika és a nempolitika határain járt oda-vissza, a rendszerrel és a megfektetett gyomrú közvéleménnyel együtt alakulva.
A kötet nagyjából mindent elmondhatna a rendszerről az ételeken keresztül. Kismenük és rakott metéltek, népkonyhák és zóna adagok, nagy balatoni átverések és Budapest-tokány és rizibizi, aszpiktonnákkal borított Mézes Mackó-s hidegtálak, a gulyáskommunizmus nagy magánzabálásai és közkajolásai – ezekben benne van majdnem minden, mint a nagyipari franciasalátában. Majtényi könyve azonban mélyebb és érdekesebb a 3,60-as kenyér és az egyforintos gépi fagyi nosztalgiájánál: éppen arra kérdez rá, mitől lehet a Kádár-kor a beteljesült magyar álom. Hogy miért van bérelt helye a dobogón Kádár Jánosnak a magyar történelem legnagyobbjaira rákérdező felméréseken.
Részben egyébként ételekről szól Kuczka Péter itt kibontott ötvenes évekbeli története is. Később Kuczka szerkesztette a Galaktikát és a Kozmosz sorozatot, a magyar sci-fi meghatározó alakja lett, de arra már nem olyan sokan emlékezhetnek, hogy fiatalon hithű és erősen pártos kommunista író volt. Ekkoriban történt, hogy Rákosi prominens íróknak tartott vacsorát, amin az ifjú Kuczka nem tudott ellenállni a kísértésnek: belenyúlt a gyümölcsöstálba, kivett egy-két, akkor egyébként sehol nem látható banánt, és eltette azzal, hogy ha megengedi Rákosi elvtárs, hazaviszem megmutatni a gyerekeimnek.
Majtényi feltárja a legenda mögötti valódi eseménysort: nem banán volt az, hanem datolya, azt pedig, hogy Kuczka a gyerekeinek viszi haza, csak a vacsorán jelen lévő Farkas Mihály találta ki, hogy ezzel oldja a légkört, amikor Rákosi néma csendben a tányérra bámult. Az író ugyan hívő kommunista volt, de utólagos elmondása szerint mindig benne volt a félelem, ahogy szinte mindenkiben az ötvenes években.
Kuczka Péter fiatal kommunista költőként került a pártközpontba, irodalmi baráti társasága mégis azt példázza Majtényi szerint, hogy „még a Rákosi-korszakban is léteztek a szabadságnak olyan kis körei, ahol az emberek, ha másképp nem, legalább néhány szimbolikus cselekedetükkel lázadhattak a hatalom ellen”. Ők, akik magukat csak a „gömbfejűek társaságaként” emlegették, részt vettek ‘56-ban. Van, aki ezután emigrálni kényszerült, Kuczka maradt, de 1964-ig szilenciumra volt ítélve. Utána kényszerből is fordult a sci-fi felé, hogy publikálhasson, a közélettől, mondhatni, teljesen visszavonult a szürreálba.
A Kádár-rendszer olyan erővel hatolt bele az emberi lélekbe, az emberek lelkébe, az irodalomtól kezdve egészen addig, hogy rágyújtsak-e a következő cigarettára, vagy ne
– nyilatkozta utólag Kuczka. Azt már Majtényi írja, hogy „a Kádár-korban a többség nem volt igazán híve, de ellenfele sem a diktatúrának, ám egyszerű állampolgárként alkalmazkodott hozzá, mert a saját érdekeit tartotta szem előtt”. Bár emberarcú szocializmusnak szeretik mondani, Majtényi György szerint a Kádár-korszak kevésbé alakította át a sztálinista rendszert ‘56 után, mint gondolni szokták. Úgy látja, a Kádár-rendszer egészen a rendszerváltásig totalitárius maradt; a szisztémán belül ugyan volt elmozdulás, de a rendszer lényege nem változott. https://index.hu/techtud/2018/08/05/egy_forint_a_krumplis_langos_majtenyi_gyorgy_kadar-rendszer_tarsadalomtorenet_kadari_alku_fogyasztas_szocializmus/
